Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
-628 KOVÁCS ENDRE lehetővé tették, hogy a paraszt panaszával ne a földesurához, hanem a kerületi bírósághoz forduljon. II. József rendeleteinek következtében a galíciai parasztság aránylag nagyobb területet tudott kezében tartani, mint Lengyelország többi részének paraszti lakossága (a szántóterületnek mintegy 70%-át), de a jobbágyi terhek önkényes növelése ellen nem talált védelmet. Az ausztriai merev előírások nem tették lehetővé a megváltást, a császári bürokrácia táVnogatta a parasztokban a nemesekkel szemben élő bizalmatlanságot, őmaga pedig a parasztok jótevőjének szerepét játszotta s ezzel is fékezte, sakkban tartotta az összeesküvésekre hajlamos nemeseket.5 Az 1846-ik évi krakkói felkelést megelőzően a rossz termés, árvizek és éhség miatt amúgyis nyugtalan nyugat-galíciai parasztokat a császári tisztviselők azzal a hírrel tüzelték fel, hogy a nemesek parasztellenes felkelést készítenek elő. A parasztság uszításában különösen fontos szerepet töltött be Breinl, a tarnówi sztaroszta, aki már 1845 decemberében jutalmat helyezett kilátásba azoknak a parasztoknak, akik segítenek elfogni a „gyanús" elemeket, később pedig megígérte, hogy a császár a hű parasztokat kiemeli jobbágyi állapotukból. A krakkói felkelést előkészítő lengyel politikusok a forradalom kitörésének napján (február 22.) kiáltványban közölték a nyilvánossággal demokratikus törekvéseiket. Meghirdették a galíciai parasztság felszabadítását, minden feudális szolgáltatás (dézsma, robot) kártérítés nélküli eltörlését. Ezt az intézkedést Krakkó vidékén nyomban életbe is léptették. A kiáltvány elveinek megvalósítását biztosítani kívánó Forradalmi Alkotmány a legszigorúbb megtorlást helyezte kilátásba mindazoknak, akik a társadalmi reformok útjába állnak. A kiáltvány azonnali hatállyal megszüntette az addigi feudális-rendi viszonyokat, megindította a társadalmi, politikai élet demokratizálásának folyamatát, bevezetvén a burzsoá egyenlőség elvét. Megnyilvánult a demokratikus célzat a forradalmi mozgalom éles monarchiaellenességében, köztársasági tendenciáiban s azokban a konkrét törekvésekben, amelyek a törvényelőtti egyenlőségre, a demokratikus pártok szabad tevékenységére, a reakciós csoportok betiltására, a művelődés szélesebb körben való elterjesztésére irányultak. A felkelés egyik legkiemelkedőbb vezérének, Edward Dembowskinak „A minden olvasni tudó lengyelhez" intézett kiáltványa és egy akkori cikke („Forradalom és nép") védelmébe veszi az ,,exnemesség"-gel szemben a paraszti érdekeket, földet helyez kilátásba a teljesen földteleneknek. Az ő kezdeményezésére jelennek meg a városi szegénynép helyzetét érintő törvényrendeletek, melyek megkettőzik a kézművesek fizetését, elrendelik a nemzeti műhelyek felállítását. Olyan jelenségek ezek, amelyek arra vallanak, hogy a felkelés vezérkara a parasztság és a városi plebejusok közös arcvonalának kialakítására törekedett, a parasztokban és a városi ,,plebs"-ben látta legfőbb szövetségeseit. Nem habozott fegyverbe szólítani az egész ország lakosságát a forradalom vívmányainak védelmére. A vezetőknek a városi néptömegekkel való találkozásából született meg azután az a „szinte proletár hősiesség" (Engels), mely a krakkóiak harcát jellemezte. A krakkói felkelés kilenc napos hősi harc után mégis elbukott bizonyítékául annak, hogy az akció megszervezése és a társadalom széles köreinek aktív megmozgatása körül jóvátehetetlen hibák történtek. Krakkó lakosai közül a szegényebb elemek : a kézművesek és a proletariátus lelkesen vettek 5 St. Kieniewicz: Galicja w latach 1846 —1848. Wiosna Ludów na Ziemiach Polskich, 1948. I. 269-271. 1.
