Századok – 1957
Tanulmányok - Wittman Tibor: A harmincéves háború keletkezésének és jellegének kérdéséhez 603
622 AVITTMAN TIBOR mény, hogy vallási harcok köntösében jelentkeztek és a rendiség kereteit is felhasználták. A közép-európai, cseh, magyar, osztrák rendi mozgalmak törvényszerűségei, szervezeti formái stb. nem választhatók el a nyugati képletektől, jóllehet egészen más társadalmi összetevők jellemezték őket. Az európai politikai formavilág egységesedése a kérdéses időszakban határozott lépést tett előre. A nemzetközi és nemzeti gazdaságok munkamegosztásában végbemenő döntő eltolódások idején a harmincéves háború még nem mutathatott előre közvetlenül a kapitalista fejlődés irányában, de éppen a benne kidomborodó összeurópai vonások közvetve e fejlődés első kezdeti mozzanatainak következményeit fejezték ki. A világpiac kitágulása és áthelyeződése nyomán beálló szerkezeti változások bizonyos politikai krízist okoztak a XVI. század utolsó harmadától kezdve, összefüggésben az osztályellentétek kiéleződésével és az uralkodó osztályok nagy belső átrendeződésével, amik a többi szimptomával együtt a feudális társadalom belső ellentmondásainak felfokozódására utalnak. A politikai krízis talaján kinövő hatalmi ellentétek csomópontja szükségszerűen Németország lett, ahol a polgárháború állandósulása, a különféle érdekek találkozása és a szétdaraboltság mint mágnes rendezte maga köré az egyes erővonalakat és ellentétpárokat. A háború atlanti, balti ós mediterrán gócai fölött elsőséget élvez a közép-európai terület jelentősége, de ezt korántsem lehet a német fejedelemségekre, a birodalomra korlátozni. Külön vizsgálatot érdemelnek a Habsbuxgok dunai országai, melyek nemcsak egyik fő tűzhelyét alkották a háborúnak, hanem a Habsburg-kérdésen keresztül ezek termelték ki a nagy események primus motusát, itt tört ki a harmincéves háború. Ha vázlatosan akarjuk érinteni azokat a körülményeket, amelyek meghatározták a konfliktussorozat keletkezésének történelmi formáját, akkor mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy bár az intézményes centralizáció ideje a XVII. század elején még nem érkezett el az osztrák Habsburgok uralmi rendszerének fejlődésében, bizonyos körülmények azt már ekkor előkészítették. Elsősorban az örökös tartományok, Csehország és Magyarország viszonylatában meglevő és fokozódó egyenlőtlen fejlődést lehet kihangsúlyozni. Az örökös tartományokban a földesúri árutermelés talaján nem terebélyesedtek ki a „második jobbágyság" viszonyai, ami érthetővé teszi azt, hogy az osztrák rendiség miért volt oly erőtlen. Objektíve ugyanebben az irányban hatottak a XVI. század végi osztrák parasztfelkelések és más formák között a katolikus ellenreformáció is, mely szintén gúzsba kötötte a rendiség erejét.63 Mivel a központosítás városi alapjai egyre gyr engültek, és a Habsburgpolitika nem is törekedett megerősítésükre, a századford uló nagy török háborújában nem sikerült alközpontiJiatalomnak kihasznál nia ellenfelejgyengeségét, és új államszervek kiépítésével végleg megalapoznia túlsúlyát. Ellenkezőleg a háború a rudolfi kormányzat teljes pénzügyi és katonaizikíltsájgáL^iedményezte. Ekkor is megmutatkozotT7högy a zsoM^ adott gazdasági fejlettségi fokon mennyire k é t é 1 ű í egy ver r é yá11: hiányzik a pénz a zsoldosok fizetésére, akik közveszélyt jelentenek nemcsak az ellenséges, hanem a hazai lakosságra is. Ez fogja jellemezni a harmincéves háború lefolyását is, melynek 63 V. ö. Szamohina: Feodalnaja reakcija v Ausztrii vo vtoroj polovine XVI. v. i kresztyanszkoje vossztanyie 1595 — 99. gg. Szrednyie Veka V. 1954. 87 — 97. 1. Hantsoh: Geschichte Österreichs I. 1937., továbbá Orüll, Posch, Fresacher ós mások művei. Sem összefoglaló osztrák parasztságtörtónet, sem a Habsburgok ausztriai uralmának modern igényeket kielégítő feldolgozása nincs erre az időszakra.
