Századok – 1957

Tanulmányok - Wittman Tibor: A harmincéves háború keletkezésének és jellegének kérdéséhez 603

620 WITTMAX TIBOE gasson el a vallás semmirevaló ürügye. Nem hisszük ugyanis, hogy főbenjáróan a vallásról, inkább a hatalomról van szó" (non de religione, sed de regi one). Igazat adhatunk annak a német történésznek is, aki szerint „ebben a háborúban éppen az a visszataszító, hogy a vallásos elveket mindkét részről piszkos magánérdekek kendőzésére használták fel"57

. A követett politikai módszer különösen veszélyes voltát az magyarázza meg, hogy a XVII. század elején a társadalmi élet alaptalaja a lehető legnagyobb mértékben kedvezett a vallásos, irracionális élmények felfokozódásának. A nyugati tőkés fejlődés által inaugurált nyomor istencsapás formájában jelentkezett, ugyanekkor a kapitalizmus nem volt képes még a felső osztályokban és a kulturális életben sem elindítani olyan szélesebb laicizálódási folyamatot, mely ellensúlyozhatta volna a vallási elemeket. Ezek erejét csak fokozta a nyugati nemesség beállott krízise, nyomában a létbizonytalansággal. Járványossá vált a babona, látomás, üldözési mánia, asztrológia, a boszorkányperek stb. Jellemző, hogy a nyugaton defenzívába szoruló feudalizmus olyan képviselője, mint I. Jakab a démonológiáról írt könyvet.58 Még inkább ez volt a helyzet Ivözép-Európában, ahol a feudális kizsákmányolás rendszerének továbbfejlődése, a feudális függés megszilárdulása fokozta a nép fogékonyságát a túlvilági élet, az isteni rend iránt, az uralkodó katolikus földesúri osztály pedig a kizsákmányolás emelkedő normáit mint isteni rendelést igyekezett elfogadtatni a parasztokkal. A protestáns ortodoxia hasonlóan alapvető feladatának tekintette a fennálló viszonyok védelmét. A hitviták hátterében az húzódott meg, hogy a bekövetkezett társadalmi bajokért az egyik egyház a másikat okolta. Bonyolult, de nem észrevehetetlen összefüggés van az osztályellentétek Európa-szerte történő felfokozódása ós az egyes protestáns egyházak közti közeledés előmozdítására irányuló törekvések között is. A XVII. század elején erősen élt Európában egy „protestáns internacionálé" gondolata, melyet Paraeus heidelbergi professzor Irenicon c. műve fogalmazott meg legtisztábban.59

E protestánsatffliverzalizmusnak volthíve Bethlen Gábor is, egyik legfőbb képviselője pedig a pfalzi udvar. A protestáns egyházak feudális hatalmának erősítésére irányuló törekvést a Habsburgellenesség szőtte át, melyet önmagában nem lehet az európai haladás, a lelkiismereti szabadság fáklyavívőjének tekinteni. A feudális protestantizmus Habsburg-ellenes politikája csak közvetve és konkrét körülményektől meghatározva képviselhette a társadalmi haladás érdekeit. Ezt azonban nagy mértékben akadályozta a német tucatfejedelmi ballaszt és a törökkel való kompromisszum is. Ez utóbbit a katolikus irodalom „calvinoturcismus" néven ítélte el, mint a keresztény világot fenyegető súlyos veszélyt: a protestantizmus és mohamedanizmus összefog a katolikus világ ellen, a protestáns hatalmak, főleg Hollandia elősegílik a török Európa elleni támadását. Magyar viszonylatban ezt Pázmányék úgy fejezték ki, hogy „Luther tudománya lőn fő oka, hogy a Török Magyar Országot rabszolgaságra vivé", és szerintük a protestantizmus vitt© arra a szerepre Erdélyt is, hogy a török szövetségese és így közvetve a keresz-57 Idézve: Keym: Geschichte des dreißigjährigen Krieges. Freiburg. I. Bd. 1863. W. Goetz: A német nép története. Athenaeum, é. n. 227. 1. 58

Cambridge Modem Hist vol. IV. 6. 1., főleg Németországra. 59Chr. Hill: The englishrevolution and the brotherhood of man. Science and Society 1954. vol. XVIII. n° 4. 292. 1.