Századok – 1957
Tanulmányok - Wittman Tibor: A harmincéves háború keletkezésének és jellegének kérdéséhez 603
616 AVITTMAN TIBOR águk területi összekapcsolására igyekeztek felhasználni. Katolikus lakosai ellentétben állottak a graubündeni protestáns kantonokkal, melyeket a francia kormány támogatott. Éppen 1620-ban újultak ki itt a véres harcok. A nyugati, balti—skandináv és mediterrán országok diplomáciájának szálai egy közös pontban, Németországban találkoztak. Ha nem is helyezkedünk a territoriális tárgyalási mód alapjaira, látni kell, hogy az egyes német területek között jelentős fejlődésbeli különbségek vannak, a világpiachoz fűződő kapcsolatok, a nyugat—kelet irányú forgalom kontinentális vonalai és természetesen más történeti, politikai tényezők hatásainak megfelelően. Az engelsi Elbán-innen és Elbán-túli részekre való osztás csak a fejlődési típusok két fővariánsát jelenti, nem szigorú területi elhatárolást. Általánosságban a XVI. század második felétől kezdve mérhető le egyre világosabban a világpiaci utak eltolódásának németországi hatása, melynek lényege a munkamegosztás városi-ipari oldalának hatalmas elgyengülése, másrészt a nyugati gabonakereslet, a pénzszűke és az infláció ösztönzésére kialakuló nemesi—földesúri mezőgazdasági árutermelés fellendülése. Ezek természetes következményeként jelentkezett á robotjáradék uralma, valamint a személyi függőség „második jobbágyságnak" minősített rendszere, a parasztoknak termelőeszközeiktől való megfosztásával, a Bauernlegen-nel. Ez a Közép-Európa más országaira, főleg Lengyel—Cseh—Magyarországra is jellemző folyamat a századforduló táján ért el kibontakozási fázisába, A német történetírás a harmincéves háborúban éppen azt a tényezőt ragadhatja meg, amely a leghatásosabb felülről ható gyorsítóként járult hozzá a folyamat teljes kibontakozásához. Ma már nem lehet vitás ennek belső összefüggése a kapitalizmus európai születésével, a piaci viszonyok gyökeres átrendeződésével, melynek hatását több egyetemesen ható gazdasági tényező közvetítette kelet felé, biztosítva ezzel az európai gazdaság kétarcú egységét.47 Az itt nem részletezhető fejlődésirány legfőbb politikai gyümölcseként a kései rendiséget, a nemesi uralom konzerválódását kell megemlíteni. Ez a rendi-feudális anarchia valamiféle állandósulásának formájában jelentkezett, E viszonyok között a parasztok, sőt a Kohlhaas Mihályok is hiába kerestek igazságot, hiányzott a központi hatalom tekintélye. Csak egyetlen hatalom fért meg a rendi érdekekkel : a német fejedelmek úgynevezett abszolutizmusa, amelyet joggal könyvelhetünk el a német történelem egyik legnegatívabb képződményének. A nagy parasztháború bukása nyomán a reformáció korszakának harcaiban megnőtt fejedelmi hatalom, mint Németország hanyatlásának szomorú terméke, azt a feladatot segített betölteni, melyet az Elbától keletre eső többi országban a rendi anarchia teljesített: a városi fejlődés, az ipari árutermelés útjának belső megnehezítését. E duodecdespoták Mehring találó megfogalmazása szerint országuk, népük sőt vallásuk elárulásából és kiárusításából tartották fenn hatalmukat.48 Äjegangedté]i Anem^ségnek^hogy a parasztságot saját tetszése szerint alávethesse, szabadkezet adtak a korlátlan EízsaEnmjiyoTashőz, mineFlejebeiTa nemessegTnegengedte, hogy a fejedelmek saját tetszesü^szerint sanyargassákadóv'al a népet. így vált a német fejedelmi abszolutizmus főleg porosz területen a harmincéves háború korában a „zweite-47 A „második jobbágyság" gyökereire, kibontakozásának körülményeire az irodalmat 1. az „Arforradalom" . . . e. tanulmányomat, Zientara cikkének historiográfiai részét. A fogalomra : Marx — Engels: Válogatott levelek. Bpest, 1950. 422 — 423. 1. 48 Historische Aufsätze zur preußisch-deutschen Geschichte. 1946. Berlin. 37. 1.
