Századok – 1957
Tanulmányok - Wittman Tibor: A harmincéves háború keletkezésének és jellegének kérdéséhez 603
610 AVITTMAN TIBOR tantizmus miniszterelnökének" a XVII. század elején.29 Az egész Európát szemhatárában tartó pensionarius Franciaországot és Angliát igyekezett aktivizálni a Habsburgok ellen és legfőbb szövetségesként a protestáns német fejedelmeket, az Uniót tekintette. De a holland külpolitika gyengéi megakadályozták, hogy vezetésével egységes Habsburg-ellenes blokk jöhessen létre. Mindenekelőtt a belső osztály- és pártharcok ereje csökkentette a kis állam külpolitikai hatóerejét. A kapitalista kizsákmányolás fokozódása és a nyomában mélyülő elkeseredés ^térmekeny talajává vált a kálvinista egyházon belül jelentkező demokratikus, plebejus törekvéseknek, melyeket a gomarista contraremonstransok fogalmaztak meg. Ide tartozott a kézművesek, parasztok, kiskereskedők tömegein kívül a zsoldosok, tengerészek nagy része is, akiket Orániai Móric tartott kezében, hogy a helytartóságot a monarchikus berendezkedés alapjává építhesse ki . Támogatták őt ebben a nemesek, mivel a háború, a katonáskodás volt éltető elemük. Az „oranzsizmus" az államhatalom centralizációjának programjával és demagógiájával szerzett magának népszerűséget. Mivel a.forradalmi burzsoázia erői az ipar i fejlődés hiányosságai miatt gyengé k voltak, a forradalmi tömegerők irányítása az oranzsisták kezébe került. Ilyen körülmények között gyorsan szigetelődött el az a rendi párt, mely az államnak az egyház feletti főségét és a föderalisztikus rendszert képviselte, az uralkodó kereskedelmi oligarchia érdekeinek és a rendiség törekvéseinek megfelelően. Az e pártot vezető „nagy pensionarius", Oldenbarnevelt egyre nehezebben tudta külpolitikai céljait megvalósítani. ,1617-ben kezdetét vette a hollandok „dicsőséges forradalma", mely 16193re végzett az arrninianusokkal: a dorti zsinat a kálvinista ortodoxia győzelmet eredményezte, ami maga után vonta az orániai párt hatalomra kerülését, is .3 0 Oldenbarnevelt kivégzését az angol követ, Carleton sürgette legjobban. Ez már kifejezése volt azoknak az ellentéteknek is, melyek a hollandi és angol kereskedelmi érdekek között egyre fokozódtak. A holland kereskedő burzsoázia gazdasági nyomásától még az angol dinasztikus körök is igyekeztek szabadulni, és az a helyzet állott elő, hogy I. Jakab Hollandiában az arminianusok ellenfeleit támogatta, természetesen nem a gomarianizmust, hanem az orániai párt monarchikus törekvéseit. Győzelme idején Móricnak nemcsak belső hatalma volt, hanem a nemzet közi j-iplomácia is teljes bizalommal fordult feléje, benne látva a Habsburg-ellen es protestáns politika vezető egyéniségét, akkor, amikor közelgett a 12 évre kötött 1609-es fegyverszünet vége.3 1 A polgári forradalmát győztesen megvívó hollandi állam éppen akkor került olyan helyzetbe, hogy az európai Habsburg-ellenes erők tömörítésével szolgálatot tehessen a haladás ügyének, amikor már a belső népi motorja' nem volt meg ennek, mint ahogy még a forradalmi harcok idején adva volt. Jellegzetes, hogy a külső bizalom Móric felé éppen azért fordult, mert benne a potenciális monarchiát, az Egyesült Tartományok állami szervezetében pedig a rendi befolyás feudális formáit látták.3 2 Annak a politikai szemléletmódnak a 29 J. L. Motley: The life and death of John of Barneveld. II. London. 1874., 29. 1. 20 Oeyl: The Netherlands divided (1609-1648), London. 1936. 78-82. 1. stb., Motley: Dutch Nation. New-York, London. 1908. 765 — 776.1. stb., The life and death stb. vol. II., Isztoria Szrednyih Vjekov II. 199-207. 1. stb. 31 Motley: The life . . . I. 276 — 80. 1., II. passim, Schubert Fr. Hermann: idézett cikk, Historisches Jahrbuch 1955. 74., 263-64. 1. 32 Móric franciás udvarára, velenceiek, angol követ megfigyelésére : Schubert Fr. Hermann, i. m. 257-259., 263. 1.
