Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
600 MÁLYPBZ ELEMÉI!. mellett nem lett volna feleslegessé. Ezzel alkalom adódott volna Vitéz számára, hogy munkatársakat neveljen magának s ugyanakkor általuk, a kormányzati tevékenységbe bevonásukkal növelje kancelláriájának tekintélyét és súlyát. Nem kétséges, hogy a lehetőségek, amelyek ily módon nyíltak számára, egészséges fejlődés, a szűkebb tanácsnak hivatalnoki jellegűvé válása irányában mutattak előre. Az összehasonlítás minden ponton Hunyadi hátrányára üt ki. Nem könnyű ezt kimondanunk, hiszen valamennyiünk szemét elkápráztatják a hadvezér fényes győzelmei és lelki ereje, amellyel a harctéri vereséget el tudta viselni. Be kell azonban látnunk, hogy Vitéz elgondolása, terve inkább megfelelt az egyre sokoldalúbbá váló államigazgatás igényeinek s ezért inkább nevezhető, a korhoz viszonyítva, modernnek, mint Hunyadinak egy személyre épülő rendszere. Ez jól ellátta a honvédelemnek akkor legfontosabb feladatát, azonban a jövőt nyomasztó bizonytalansággal terhelte meg. Az aggódó kérdésre, mi lesz Hunyadi halála után, nem volt megnyugtató felelet várható s V. László hirtelen halála csak elodázta a katasztrófát, amely Mátyás elhunytával be is következett. Vitéz a kor jellegéhez illő olyan intézményt próbált életre hívni, amely önállósághoz, felelősségvállaláshoz szoktatja a királyi tanács tagjait, a gyenge vagy kiskorú királyokat pedig segíteni képes a katasztrófák elkerülésében. A két tervet lehetetlen volt összeegyeztetni s Magyarország két legkitűnőbb férfia szembe került egymással. Hunyadi már akkor haragra lobbant, amikor a tervnek egyik, elvi szempontból nem is fontos pontjáról értesült. Arról volt szó, hogy Giskra visszakapja-e Erzsébettől, valamint az országnagyoktól nyert várait, birtokait.61 7 Ez a kívánság nem háboríthatta fel Hunyadit, mivel az 1453-i decretum rendelkezését, hogy Erzsébet és Ulászló birtokadományai érvénytelenek, ő sem vonatkoztatta magára. Heves szemrehányásra az ingerelte, hogy Vitéz egyáltalán mert az övével ellenkező álláspontot képviselni. Aeneas Silvius szerint így fenyegette meg a titkos kancellárt : Püspökké tettelek, de káplánná teszlek, ha kiállítod az adománylevelet Giskra részére.61 8 Vitéz már a fenyegetés elhangzása után dolgozta ki tervét. Ennek lényeges szakaszai Hunyadi ellen irányultak. Az, amely a királyi bevételekkel való rendelkezést ki akarta venni kezéből, éppen úgy, mint a. másik, amely útját akarta állani, hogy királyi pecsét felhasználásával fontos rendelkezések legyenek kiadhatók, hasonlatosan a januári decretumhoz,. Hunyadi nagy támadó hadjáratot előkészítő tervéhez.61 9 Toll és kard összecsapásánál nem merülhetett fel kétség, hogy melyik fog győzni. Vitéz bölcsen engedett. Nagy ember volt, ezért is tudott úgyr meghajolni Hunyadi rendkívüli egyénisége előtt, hogy szívében nem maradt vissza a megbántottság érzése. Elveit azonban nem adta fel, hanem átplántálta fogékony tanítványába, az ifjú Mátyásba, akinek tehetsége képes volt összeegyeztetni a honvédelem pillanatnyi és az államfejlődés távolabbi érde«" Vö. Tóth-Szabó, i. m. 182., 211., 384. 1. ; Zichy okmt. IX. k. 169. 1. Ez a fontos oklevél elkerülte Tóth-Szabó figyelmét. 618 Ego te.pontificem feci; si litteras Giskre dederis ... in eapellanum te redigam. (Wolkan, Iil/l. k. 491. 1.) 619 A király intézkedéseket per literas suas sub sigillo secum presente emanandas tesz. Nam per alia sigilla sua in absentia sua de proventibus suis aut aliis maioribus rebus, que potestatem suam concernunt, nichil vult disponi, nec disposita rata habere^ vult en im. ut ponderabilia negotia referantur ad maiestatem suam.
