Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
A MAGTAB. RENDI ÁLLAM HUNTADI KORÁBAN 595 véve a főpapi és főúri bírótársak szerepének erős hangsúlyozását, csak hosszú évek múltán alakulhatott volna ki állandó helyettes vezetése alatt működő bírói fórum. Éppen mert Hunyadi igazságszolgáltató tevékenysége személyes munkájára korlátozódott, még olyan hatalmaskodási ügyeket is, amelyekben teljes joggal ítélkezhetett volna, döntésre az országbíró vagy Bothos törvényszéke elé tett át.607 A kormányzói bíróság megerősödését kétségtelenül gátolta a már működő törvényszékek vezetőinek féltékenysége. Tehát nemcsak a főkancellár, a nádor és az országbíró személy szerint, hanem — s talán fokozott mértékben •— bírói helyetteseik is ferde szemmel nézhettek arra. A jogszolgáltatás ellátására alkalmas apparátusnak a megszervezése mindenképpen vontatottan haladt. El kell ismernünk, hogy a feladat nem lehetett könnyű, bár ugyanakkor az is kétségtelen, hogy egy bírói munkakört ellátó intézménynek a kialakításához voltak a feltételek a legkedvezőbbek. IIa tehát még a leginkább kitaposott úton is nehezen lehetett előrejutni, szinte nem is csodálhatjuk, hogy kormányzati ügykört betöltő kancellária szervezésének nyomait sem találjuk. Az oklevelek, amelyek Hunyadi nevében keltek és napjainkig fennmaradtak, sem szerkezetük, sem stílusuk, de még külső alakjuk tekintetében sem különböznek a kor többi nagybirtokosának, pl. Újlaki Miklósnak a kiadványaitól.608 A vezetést a kormányzó nem próbálta kivenni az országos tanács kezéből. Kutatva az okokat, amelyek a kormányzói bírói szék kialakulását és megszilárdulását akadályozták, nem nehéz észrevennünk, hogy a reménytkeltő kezdeteket elsősorban a rigómezei vereség s nyomában Hunyadi tekintélyének csökkenése, a nagybirtokosok erőre kapása semmisítette meg. Ugyanakkor azonban úgy tűnik fel, mintha már korábban is mulasztások történtek volna, amelyek elmaradása esetén a harctéri kudarc sem lett volna itthoni következményeiben oly végzetes. Azt gondoljuk, hogy az 1446. és 1447. decretumok által nyújtott előnyöket nyomban ki kellett volna használni, s főleg a kormányzóvá] asztás után gyors intézkedésekkel a még magukhoz nem tért nagyurakat befejezett tények elé állítva, Vitéz János személyében bírói helyettest megbízni a perek elintézésével. Ily feladatnak az ellátására Vitéz azért is alkalmas volt, mert — mint említettük — 1453-tól valóban ő lett a személyes jelenlét vezetője. A personalis praesentia életrekeltését nyomon követhette volna Hunyadi legfőbb bírói hatalmának elismertetése, ezzel egyidejűleg a .Margarethe virginis proxime preteriti (júl. 27.) in Zeehen aut alias, ubi tunc erimus cum eisdem dorninis prelatis et baronibus constituti, in affutura eongregatione eorundem in proximo fienda conparere debeat, figyelmeztetve, hogy távol maradása esetén is nos ao iidem domini prelati et barones . . . plenam deliberationem inter partes predictas facient et faciemus. (Dl. 55.517.) — 1451. júl. 6. : in presóntiam nostram ac domiriorum prelatorum et baronum idéztet. (Dl. 31.622.) em 1449 áp r. 18-án az országbíró elé idéztet, noha az indokolás után azt várnók, hogy saját jelenléte elé : Quia nos huiusmodi novos actus potentiarios per quempiam regnicolarum patrary et committi patratosque et commissos simpliciter ao de piano pertransire nolumus. (Dl. 93.152.) Ugyancsak az országbíró elé 1449. jún. 1-én Temesvárról, 1450. dec. 3-án Pestről, 1451. máj. 18-án Temesvárról, szept. 1-én Szentkirályról. (Leleszi konvent orsz. lt. Acta anni 1449. nr. 14., 1450. nr. 39., 1451. nr. 5., 17.) Az országnagyok, azaz Bothos elé idéztető utasítások : 1449. jún. 23. : Dl. 14.269., júl. 7. : Dl. 31.592. Gábor (i. m. 68., 70. 1.) tévesen azonosnak tekinti a kormányzói és az országos tanácsi bíróságokat s az előbbiről is feltételezi, hogy okleveleit „Praelati, barones, nobiles et proceres regni" cím alatt adta ki. 608 Találó Komjáthy megállapítása, hogy Hunyadi kormányzói okleveles gyakorlata ,,a kancelláriai munkának sokkal egyszerűbb, mondhatni kezdetlegesebb képét mutatja", mint elődeinek és utódainak gyakorlata (id. h. 47. 1.). 4*
