Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
562 MÁT.YUSZ ELEMÉR hiszen kapitányai uralkodtak Nagyszombatban 1454-ben is.44 5 Igaz, a várost Hunyadi 1452-ben, amidőn az hatalma alá jutott, értékes kiváltságokban részesítette. Nemcsak általánosságban ígérte meg, hogy megőrzi a régi királyoktól nyert minden privilégiumában, hanem külön is biztosította harmincadmentességét, abból a célból pedig, hogy a lakosság számát gyarapítsa, a beköltözőket szabadságainak részeseivé tette, sőt egész szokatlan módon arra kötelezte magát, hogy élte végéig a nagyszombatiakra semmiféle adót, taxát vagy collectat nem fog kivetni.44 6 A bőségesen halmozott közvetlen előnyök sem téveszthetnek meg, hogy azok nem kárpótolhatták a várost függetlenségének megcsorbulásáért. Mert bármennyire kétségtelen, hogy Hunyadi gyámkodása alatt a városra a felvirágzás várt, nyitva maradt a kérdés, hogy mi fog történni halála után. Vajon az utódok is követik majd példáját? Az állami jogok magánkézbe kerülésének a legveszedelmesebb következménye ugyanis mindig az volt, hogy a szabadságot, amelyet a királyi hatalom bár szűkösen, de biztosítani tud, előbb-utóbb a földesúri kiszolgáltatottság váltja fel. A nagyszombatiaknak nem is kellett sokáig várniok. Már 1453 májusában súlyos viszályba bonyolódtak Hunyadi László embereivel. A részletek felől teljesen tájékozatlanok vagyunk. Bár V. László kibékülésre; és nyugalomra intő parancsából, amelyet a polgárokhoz intézett, úgy látszik, mintha ők lettek volna a háborúskodás közvetlen előidézői,44 7 az igazi ok mégiscsak a nemesi várnagyoknak és familiarisoknak idegen testként a városba ékelődése lehetett. Ezt a későbbi esetet szemünk elé idézve, az 1446-i decretum említett pontját, amely a városokat ki akarta szabadítani a nagybirtok hatalmából, a köznemesség, de nem egyszersmind Hunyadi személyes állásfoglalása eredményének tekinthetjük. A kapcsolat a köznemesség és a városok közt ebben a vonatkozásban természetes, magától értetődő, mivel annak nem érdeke a nagybirtok súlyának növelése s ugyanakkor arra sem gondolhat, hogy befolyását kiterjesztheti föléjük. Mivel így nem Hunyadi személyes hajlama, hanem a köznemesség általános magatartása magyarázza a városokra kedvező országgyűlési végzéseket, a polgárság kétségtelenül előnyét látta a diétán való megjelenésének. Annak ellenére, hogy még többet remélhetett, a tárgyalásokon inkább vonakodva, mint szívesen vett részt. A bártfai levéltárban fennmaradt emlékek, a szomszédos városokkal váltott levelek tanúsága szerint főleg az anyagi meggondolások tartották vissza. Az első kérdés, amely egy országgyűlési meghívó kézbevételekor felmerült Bártfa, de valószínűleg más városok vezetősége előtt is, az volt, hogy volt az egyezséggel. Ök Nagyszombatot éppen úgy egymás közt felosztható birtoknak tekintették, mint váraikat (1446. szept. 21. Dl. 13.967.) s ezért Országh birtoklása ellen tiltakozást jelentettek be. (1450. jan. 25. Dl. 14.323. — Országh 1450-i kapitányságáról : Héderváry okit. I. k. 275. 1.) 446 1453. márc. 6-án V. László Hunyadi Jánosnak ós Lászlónak, továbbá Ladislao de Hattna et Valentino de Themeskezy capitaneis eorum in civitate Tirnauiensi constitutis küld utasítást (Nagyszombat város lt. Középkori oklevelek. 81. sz.), júl. 10-én Hunyadi László Temesközi Bálintot és Szilvái Miklóst capitanei nostri-nak (uo. 83. sz.), 1454. febr. 10-én maga Hunyadi ugyanezeket capitanei nostri Tyrnawienses-nek nevezi. (Dl. 44.719.) 446 id promisimus et spopondimus, quod super ipsos nullám taxam nullamve solutionem aut collectam vita nobis comite recipiemus et nec recipi faciemus. (Hunyadi 1452. márc. 25. ós 26-i oklevelei: Nagyszombat város lt. Középkori oklevelek 77 — 79. sz.) 1452. szept. 6-án az országnagyokkal együtt biztosította a Nagyszombatba beköltöző jobbágyokat, hogy földesuraik nem akadályozhatják eltávozásukat. (Uo. 80. sz.) 447 Uo. 82. sz.
