Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
538 MALYISZ KLBMHH ne a köz szempontjából helves álláspontot foglalja el. Bár nem lekötelezettje Hunyadinak, melléje áll. Igaz, nincs egyedül, mert a többi nemesnek is ugyanez a véleménye, de ha színvallása nem is jár veszéllyel, mégis mérlegelés, fontolgatás előzi meg. Tudatos tehát s ami még fontosabb, a társadalmi viszonyok immár megengedik, hogyr meggyőződése mellett kitartson, sőt másokkal egyetértésben azt érvényre juttassa. Éppen ezt a cselekvési szabadságot s vele együtt a siker reményét nélkülözték a köznemesség megelőző generációi, amelyek számára a familiaritás az engedelmesség megszeghetetlen törvényét jelentette. Az immár feszélyezetlenül mozgó, cselekvő csoport súlyát megsokszorozza, hogy otthon tömegeket tud maga mögé állítani. Mint látjuk, nemcsak birtokai s rokoni szálak fűzik a megyei nemességhez, hanem közszereplését időnként megszakító otthoni tartózkodása is segítségére van. Hoszszabb-rövidebb ideig tartó ispánság vagy akár alispánság, egy-egy követi megbízatás elvállalása ezernyi alkalmat ad a nagyvilágban jártasoknak, hogy rábeszélő szóval terveiknek megnyerjék mindazokat, akiknek állásfoglalása a megye universitasának akaratával azonos. Azonban még ők sem tudják bármily irányban megmozdítani, elhatározásra bírni a megyei nemességet. Meghallgatásra ennél csak abban az esetben találnak, ha Habsburg-ellenes érzelmeire appellálnak. Nem az alacsony- műveltségi fokon általános idegenellenesség felkeltése vagy ébrentartása a hatásos eszköz. Az ellenkirály, Ulászló is elhozta a maga lengyeljeit s nem mutatkozott velük szemben fukarnak a birtokok osztogatásánál. A nemesi tömegek állásfoglalásukkal tudat alatt azokhoz az eszményekhez való ragaszkodásukról tettek bizonyságot, amelyr eket nemzeti függetlenségnek és szabadságnak lehetne' neveznünk. Sehol, a kor egyetlen oklevelében vagy írásos emlékében sem találkozunk ily kifejezésekkel s mégis, bármennyire hiányoznak, bármennyire nincs még nevük, ezek irányítják a nemesség érzelmeit. Mert vajon a véletlennek tulajdonítsuk-e, hogy Erzsébet pártjának egyetlen országgyűlést sem sikerült tartania, V. László minden kérése és fenyegetése pedig hatástalan maradt, amidőn, Hunyadi László kivégzése után, össze akarta hívni a megyék képviselőit ? Korántsem azonos érzelmű tömeg a köznemesség. Ulászlónak 1442-ben csak 35 megyét sikerült rávennie, hogy megjelenésével hitet tegyen mellette. De hol maradt az ő hívei mögött a Habsburg-párt ? Esztergomban az Erzsébet által kinevezett Szécsi Dénes érseknél egymást érték a tanácskozások, ezeken azonban csak főurak és városok vettek részt. Az özvegy királyné halála után a Habsburg-párt Frigyeshez, a német-római birodalom királyához, V. László gyámjához fordult, felajánlva neki szolgálatait és kérve közbelépését. Frigyes kész volt kezébe venni az ügyek intézését. Reális hatalmát nem lehetett lekicsinyelni, a diplomáciai játéknál pedig nagy előnyt jelenteti számára, hogy kancellárja, a Zsigmond iskolájában felnőtt Schlick Gáspár volt, Aeneas Silvius személyiében pedig nemcsak jótollú, hanem a bonyodalmak közt magát otthonosan érző titkár támogatta tanácsaival. A kedvező feltételek ellenére minden kezdeményezése megtört a nemesség közömbösségén. Ez egyszerűen nem vett tudomást a megnyerését célzó kísérletekről, így arról sem, amelyet Prigyes 1443 elején indított, hivatkozva az esztergomi érsek és nyitrai püspök, valamint más főpapok, grófok, urak, lovagok és nemesek, továbbá városok nevében hozzá fordult követségre. Aldozócsütörtökre, május 30-ra meghirdetett országgyűlése, amelyet Pozsony környékén kívánt megtartani,363 363 Késmárkhoz intézett ápr. 9-i meghívója Késmárk város lt. Papír. 1407. sz.
