Századok – 1957

Szemle - Erőss Emma–Erényi Tibor: Vasas; ne hagyd magad! (Ism. Lukács Lajos) 468

468 SZEML H) lom távolabbi céljairól, az urak kiirtásán túl nem jutott. A felkelés „ideológiája" — ba ugyan egyáltalán helyes ilyen esetben ezt a kifejezést használni — aránylag a legtisztábban a szegénynemesek agyában körvonalozódott. A munka befejező része a felkelést követő megtorlás ismertetése után, röviden utal a felkelés politikai következményeire. A reformnemessóg egy része levonta a felkelésből adódó következtetéseket — és ha az 1832—36. évi országgyűlés még intézményes megoldásokig nem is jut el —, a nemesi reformpolitika elindult a nemzeti érdekegyesítés útján és programjának előterébe állította a paraszti terhek csökkentését, majd megszüntetését. A nemesi ellenzék főérvei között sűrűn találkozunk a kolerafelkelésre való hivatkozással. A reformkori politika jellemzése már valamivel árnyaltabb a könyvben, mint az az összkép, melyet a szerző a magyar nemességről ad, melyet érthető módon igyekszik elsősorban elnyomó funkciójában megmutatni. A befejezés helyesen hívja fel figyelmünket arra, hogy ugyanaz a nemesség, mely önzésével kiváltotta a parasztok felkelését, legjobb fiaiban a paraszti érdekek képviselőjeként lépett fel és 1848 tavasza felé vitte előre a nemzeti fejlődést. Tilkovszky Lóránt munkáját a fiatal történész jól megállt erőpróbájának jeleként ü d vözölhet j ük. KOVÁCS ENDRE ERŐS8 EMMA—ERÉNYI TIBOR: VASAS, NE HAGYD MAGAD! A MAGYAR VASMUNKÁSOK HARCOS MÚLTJÁBÓL. 1848—1944 (Budapest, Népszava. A Szakszervezetek Országos Tanácsa lap- és könyvkiadóvállalata. 1955. (186 1.) A magyar munkásmozgalom történetének monográfikus feldolgozása még a jövő megoldandó nagy feladatai közé tartozik. Az előmunkálatok, a munkásmozgalom történetére vonatkozó tényanyagok összegyűjtése ós közülük a legjelentősebb dokumentumok kiadása most vannak folyamatban. Mindezzel párhuzamosan számos kísérlettel találkozunk, melyek a magyar munkásmozgalom egy-egy részletének, vagy esetleg nagyobb összefüggő kérdésének tisztázására, bemutatására törekszenek. Ezen munkák közé •sorolhatjuk a „Vasas, ne hagyd magad!" című kiadványt is. Mint a munka előszavában olvashatjuk, a szerzőknek nem az volt a céljuk, hogy megírják a „Vasas Szakszervezet és a magyar vasmunkás-mozgalom összefüggő és részletes történetét", hanem „az a szándékunk, hogy a vasasok több évtizedes múltját áttekintve, egyes kimagasló eseményeket ismertessünk . ." „Szeretnénk, ha azok a fiatal vasmunkások, akik a felszabadulás után kerültek a vasasok népes táborába, megismernék elődeik küzdelmes sorsát, s az »öreg vasasok« nehéz csatái újabb hőstettekre buzdítanák népi demokratikus országunk idős ós fiatal vasmunkásait egyaránt." A kérdés tehát az, hogy a kiadvány a maga elé tűzött feladatnak mennyiben tud megfelelni, mennyiben várható az, amit szerzői remélnek, hogy „lelkesíti a felszabadult, a szocializmust építő, a békét védelmező magyar munkásokat". Nem lehet kétséges, hogy a munkásokban és természetesen a "vasmunkásokban is általában megtalálható az igény elődeik küzdelmeinek, életsorsának megismerésére. Ennek érdekében a szerzők (Erényi T. az 1848—1919, Erőss E. az 1919—1944 közötti korszakot dolgozta fel) láthatóan igen aprólékos, beható és gondos kutatást folytattak, s a történeti tények halmazának felsorakoztatásával bizonyítják a vasmunkások hősi küzdelmeit és ugyanakkor a vezetők sorozatos árulását.De a munka legfőbbellentmondása éppen ebből fakad. Minél aprólékosabb, részletekbe menő, sőt mondhatni a folyamatos elődást darabokra szaggató adatocskák kerülnek bemutatásra, annál inkább eltér a munka eredeti célkitűzésétől, válik nehézkessé, vontatottá. A szerzők igen nagy figyelmet fordítanak egyes állításaik bizonyítására, foltonként szinte monografikus bizonyítási módszerekkel is találkozunk — a munkát különben is végigkíséri lapalji jegyzetként a források megjelölése—, ami az adott körülményeket tekintve nem nélkülözhetetlen fontosságú. Sokkal lényegesebb lett volna — miként a bevezető ígérte — „egyes kimagasló eseményeket" sokoldalúan, színesen, érdekesen, olvasmányosan leírni. Egy-egy jellemző epizód bemutatása a vasasok történetéből sokkal eredményesebben szolgálta volna a szerzők célkitűzéseit, mint a feldolgozásnak adott módszere.