Századok – 1957

Szemle - Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg; Ödenburg und Eisenburg (Ism. Házi Jenő) 464

ÍZEMLK 465 olvasható: loco terris és a 8. sorban található: terram inchoarat megfejtés értelmetlen, helyesebb Wenzel megfejtése Árpádkori új okmánytár VII. 276. l.-on, aki terris helyett turris-t és terram helyett tarrim-ot közöl. A 290. szám alatt található oklevélben nagy felfedezésként van ünnepelve, hogy nemcsak Fejér, hanem Szentpétery is rosszul olvasta ki a Oadundorj helynevet, mert az helyesen Saiundorj, tehát a Moson megyei Káta helyett a Sopron megyei Somfalvárói van szó. Ezt az oklevelet az Országos Levéltárban megnéztem eredetiben, hogy meggyőződjem arról, kinek van igaza és meg kellett állapítanom, hogy az oklevéloen világosan Gadundorf van írva és így az Kátára vonatkozik. Somfalvát abban az időben még Suslannak hívták és biztosan tudjak róla, hogy sohasem tartozott a mosoni várhoz! A Niczky-család okleveleiről külön kell szólnom. Ezeket nem tudták az eredetiek után leközölni és így változatlanul azzal a szöveggel hozzák, ahogyan azok az egyes okmánytárakban megjelentek. Mivel ezeket az okleveleket 30 évvel ezelőtt kiadás céljából lemásoltam, nem lenne részemről illdomos, ha most felsorolnám az összes olvasási hibákat, hanem megelégszem csupán két értelemzavaró hiba kijavításával. A 115. számnál a felülről számított 7. sorban Árenka helyett helyesen Artenha és a 390. számban alulról számított 10. sorban nomine Har helyett nomine Sar olvasandó. 3. Az oklevelek regesztái rövidek, szabatosak és a lényeget tartalmazzák. Annál inkább kell helytelenítenem, amikor a latin comes kifejezést a németben Graf szóval adják vissza. Ez a nem szerencsés fordítás könnyen megtévesztheti a német tudósokat a magyar társadalom akkori szerkezetére vonatkozólag, mi magyarok pedig mulatságosnak tartjuk, hogy mennyi „gróf hemzsegett abban az időben Nyugat-Magyarországon, holott valójában ekkor még egyetlenegy sem élt az országban! Ahogyan helyes érzékkel a palatinus-t nein Großgraf-fal, hanem Palalin-ngl adják vissza és ahogyan a megyeispánt a Gespan-nal fordítják, úgy a legkülönfélébb értelmű comes szót véleményem szerint vagy nem kellett volna lefordítani, vagy ha már az elkerülhetetlen volt, akkor használták volna lefordítás nélkül úgy a comes szót, miként magyarban újabban szoktuk. A tervbe vett II. kötetben még gyakoribb lesz a comes kifejezés, előkelő polgárokat is comes-eknek . mondanak az oklevelek, kikről csak az bizonyos, hogy valamilyenféle hivatalt viseltek, de grófok sohasem voltak. 4. Az oklevelekhez fűzött megjegyzésekről csak dicsérettel nyilatkozhatom. Nem képez kivételt ebből a szempontból az a 29 oklevél sem, amelyek Szent István korát megelőző időből vannak felemlítve. Teljesen egyetértek a bevezetést író Hans Wagner megállapításával, aki szerint e karolingkorbeli oklevelek helységneveit nagyobb részükben megnyugtató formában a maiakkal azonosítani nem lehetett, noha ezzel többen foglalkoztak, azonban egymástól eltérő eredményre jutottak. Ezért a kutatást lezárni nem lehet és régészeti ásatásokra van szükség. A 7. számú regosztánál olvasható megjegyzéshez pár szót nekem is mondanom kell. Mollay Kárcly még 1944-ben német nyelven megjelent tanulmányában kifejtette, hogy a, 859-ben előforduló Odinburch nem azonosítható a mi Sopronunkkal. Tény, hogy erre a megállapításra német részről válasz nem érkezett, mert azt az egy-két mondatot, amit ennél az oklevélnél olvashatunk a megjegyzésekben, válasznak el nem fogaelhatjuk. Ami pedig Moór-ra, Veszelká-ra és Belitzky-re való hivatkozást illeti, ezt okosabb lett volna elhagyni, hisz köztudomású, hogy e magyar tudósok kérdéses munkái még 1944 előtt jelentek meg, tehát Mollay-nak 1944-ben megírt értekezéséről nem lehetett tudomásuk ! Egyébként kiegészítéseim az egyes oklevelek nyomtatásban való közléseire nézve a következők : a 33. sorszám alatt közölt bakonybéli összeírás az 1086. évről nem hamisítvány, hanem eredeti Váczy PéW megállapítása szerint (Levéltári Közlemények, VIH. 314—331. 1.) a 62. és a 242. számú oklevelek paleográfiai hűséggel megjelentek Jakubovich—Pais: Ó-magyar olvasókönyv 62—4. ós 88—92. lapjain, míg a 69. számú oklevél ki van adva Gárdonyi Albert: Budapest történetének okleveles emlékei I. köt. 4—5. 1. Wenzel: Árpádkori új okmánytárában feltalálható a 88. számú oklevél a VI. 343—8., a 259. számú oklevél a VH. 64. és a 323. számú oklevél a VH. 303—4. lapokon. A 45. számú oklevélben előforduló Welen falut nem tudom milyen alapon azono- . sítják Beleddel, holott Velem Vas megyében fekszik és az itt említett két malom a Gyöngyös vizén járt. Kétségtelen, hogy Vas megye déli csücskére nézve a 83. szám alatt közölt oklevéi nagy jelentőségű. Ez a terület, amely a Rábától délre és Velemértől nyugatra fekszik, ma Jugoszláviához tartozik. Ezt a vidéket már a középkorban Tótság-nak hívták vend lakosságára való tekintettel. Az ebben az oklevélben említett helynevekkel már nem tudott mit kezdeni Szentpétery sem, aki elsőnek közölte az oklevél szövegét, de nem igen megy többre az Urkunelenbuch Ortsregistere sem. Az összes helynevek megfejtésében — fel-30 Századok