Századok – 1957

Szemle - Allen; H. C.: Great Britain and the United States (Ism. Láng Imre) 456

SZEMLE 457-Helytelen lenne feltételezni, hogy egyoldalú, mindenáron szépítgetni akaró apologetikus írással állunk szemben. A szerző súlyt helyez arra, hogy az angol—amerikai' kapcsolatok mindkét oldalát megmutassa. Ennek megfelelően nemcsak azokat az eseményeket tárgyalja, melyek a kapcsolatok elmélyülésére vezettek, hanem bemutatja a többé-kevésbé súlyos nézeteltéréseket és konfliktusokat is. Ugyanakkor nera veszíti szem elől alapvető célkitűzését: megmutatni, hogy a feszültség, a kölcsönös megnemértés, az angolgyűlölet és a yankec-k lenézése az Óceán két oldalán az idők folyamán mindig elsimult. Kissé leegyszerűsítve úgy lehetne jellemezni álláspontját, hogy a két ország viszonyában időnként beállott elhidegüléseket, sőt háborús konfliktusokat — súlyosságuk ellenére — átmeneti jellegűeknek fogja fel, mert mindenkor győzedelmeskedett a közös nyelv és hagyomány, a gazdasági-társadalmi-kulturális élet hasonlósága, a „demokrácia" azonos értelmezése stb. A könyv elsősorban diplomácia-történet, amely egyes korszakok tárgyalásánál helyenként a két ország diplomatái tevékenységének ismertetésére szűkül le. Nem egy része van azonban (pl. az észak-amerikai polgárháború), ahol a keret kitágul és helyet kap a két országban érvényésülő politikai tendenciáknak, sőt a közvélemény hangjának ismertetése is. A könyv írója kétségtelen híve a nyugati félteke másodili világháború után kialakult politikai rendjének. Tudomásul veszi és elismeri azt á tényt, hogy az Egyesült Államok a nyugati világ vezető hatalmává lett; úgy lát ja, hogy az Egyesült Államok pohtikai tevékenysége szükségszerű összhangban áll „feladatával", a „szabad világ védelmével". Zokszó nélkül szögezi le Anglia visszavonulását és ismételten hangsúlyozza : az egyedüli út Anglia számára az Egyesült Államok kai való együttműködés. * A könyv periodizációja a tárgyalt másfél évszázad történetének főbb tendenciáihoz illeszkedik. Mivel azonban a szerző nem az egyetemes történetet, hanem annak csupán angol—amerikai vonatkozásait tárgyalja, az egyetemes történet eseményeit csak ott és annyiban érinti, amennyiben azok a két ország kapcsolataira kihatottak. Ebből szükségszerűen következik, hogy a döntő nemzetközi események (a francia forradalom, a Szent Szövetség korszaka, az imperializmus kialakulása a XIX. század fordulóján, a két világháború stb.) csak mintegy keretként szolgálnak az angol—amerikai kapcsolatok jobb megvilágításához. A szerző felfogása szerint a két ország fejlődésének történelmi tendenciái ellentétes irányúak voltak. Anglia politikáját 1783 óta lényegében változatlannak fogja fel: célkitűzései (a hatalmi egyensúly megőrzése, a tengeri ellenőrzés biztosítása, a gyarmatbirodalom fenntartása stb.) azonosak maradtak. Ezzel szemben az Egyesült Államok politikáját sokkal inkább az ellentétes alapelvek közti ingadozással jellemzi. A függetlenség kivívása után az Unió elvágta Európához fűződő kapcsolatait, amik akkor lényegében az Angliához és Franciaországhoz való viszonyt jelentették. Ezt követően megszüárdította uralmát a nyugati területek felett, hogy aztán a Monroe-elv egyre tágabb értelmezésével mindinkább behatoljon az amerikai kontinens más területeire is. Ennek a folyamatnak természetes velejárója volt az európai ügyektől való távolmaradás. A XX. század elején azonban egyre közeledett az Egyesült Államok politikája az európai színtérhez és — noha érdekei inkább a Csendes-Oceán túlsó partjaüioz vonzották —fokozatosan háttérbe szorult a XIX. század izolacionizmusa, amely csak a XX. század 20—30-as éveiben újult fel átmenetüeg. Ezt a mintegy tizenöt évre terjedő kort leszámítva, az Egyesült Államok XX. századi politikai történetének uralkodó tendenciája az izolacionizmussal való szakítás lett. A szerző tehát cezúrát állapít meg a XIX. század végével a két ország viszonylatában. Fordulópontként fogja fel, ami után gyorsuló ütemben folytatódott a hatalmi egyensúlynak már korábban megindult eltolódása az Egyesült Államok javára. Ez a folyamat egészen a második világháború végéig tartott — 1945 után visszavonhatatlanul az Egyesült Államok lett a nyugati világ vezető hatahna és Anglia a második helyre szorult. * A két ország kapcsolatának vázlata az Egyesült Államok történetének kiemelkedő állomásaihoz alkalmazkodik. Ez a könyv mondanivalójának csoportosításából, az egyes főrészek címeiből is kitűnik (emancipáció, elszigetelődés, világhatalom stb.), de az alfejezetek is az amerikai történet szerint tagolódnak (függetlenség, a Monroe-elv, a polgárháború stb.). Mindez megerősíti azt a benyomást, mintha a szerző a mából kiindulva nyúlna vissza a múlthoz — a kezdeményezést mindvégig amerikai előjogként fogja fel.