Századok – 1957
Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8
A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÉS A MAGYAR FORRADALMI ERÖK 41' el, kalandor vállalkozásnak bizonyult. Mint ismeretes, az árulók a támadás pontos hadműveleti terveit átadták a francia-román parancsnokságnak. A Magyar Vörös Hadsereg támadása ilyen körülmények közt gyorsan kudarcot vallott, s ezután bekövetkezett a román-francia csapatok idejében előkészített offenzívája. Augusztus 1-én a Magyar Tanácsköztársaság nem létezett többé. Az imperialista antant-csapatok túlereje leverte. De bukásában komoly szerepe volt a belső árulásnak és a súlyos hibáknak. E hibák elkövetése és ki nem javítása meggyengítette a Tanácshatalmat az erősödő kispolgári ingadozás, a belső árulás, az antant-imperialisták túlereje elleni harcban. Ez az egyik fő tanulság, amelyet a magyar proletariátus 1919. évi harci tapasztalataiból és hősies küzdelméből le kellett vonnia a magyar munkásosztálynak, elsősorban a magyar kommunistáknak, valamint az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak. A magyar proletariátus és a magyar kommunisták — felvértezve a leninizmus tanításával és elfordulva a reformizmustól — megerősödtek cs győztek a hatalom megszerzéséé: t vívott harcukban. De meggyengültek, mert nem szakítottak teljesen a revizionistákkal, akik a proletárhatalom és a haza nyílt árulóivá fajultak. Meggyengültek, mert eltértek a leninizmustól. Világossá vált, hogy csak úgy győzhetnek ismét, ha jobban felvértezik magukat a leninizmus tanításával, s teljesen szakítanak a revizionizmussal. V A Tanácshatalom megdöntése után Magyarországon a vérszomjas ellenforradalom sötét időszaka következett el. A vereség rettenes volt a nép számára. Fehér terror dühöngött az egész országban. A magyar nép legjobb fiainak és leányainak ezreit, különösen munkásokat, szegényparasztokat és értelmiségieket, kegyetlenül megkínoztak, felakasztottak és vízbefojtottak. Tízezrével zárták be és internálták az embereket. Több mint százezer ember emigrált az országból, menekülve az üldözés és az éhezés elől. A munkásság és a parasztság hatalmát vesztvén elvesztette eddigi harcainak valamennyi vívmányát, és szörnyű éhínség és munkanélküliség köszöntött rá. „Demokrácia" és „antant-segítség" helyett a magyar népre rászakadtak az első európai fasiszta diktatúra kínszenvedései és olyan nélkülözések, amelyek meghaladták a legsúlyosabb háborús idők nélkülözéseit is. Az ellenforradalmi rendszer, amelyet az antant fegyveres erőivel teremtettek meg, továbbra is segítséget és támogatást kapott a külföldi tőkétől és az imperialista kormányoktól, amelyek Magyarországon amit csak akartak, könnyen elértek. Az országban meghonosították a kettős kizsákmányolás rendszerét, amely jellemző a külfödi imperialista tőkétől függő országokra. A Horthy-féle fasiszta rendszer imperializmusa ugyanakkor — hiéna módjára — a tőkés földbirtokos uralom visszaállításának első napjától kezdve igyekezett előkészíteni az országot az új imperialista háborúra. Állandóan kínálgatták az ország területét és a nép vérét az imperialista nagyhatalmaknak, ezért bizonyos területi „kárpótlást" kértek a szomszéd országok rovására. Horthy-Magyarországra mindig számíthatott bármelyik nagyhatalom bármelyik imperialista kormánya, amely szovjetellenes háborúra vett irányt. A Szovjetunió fennállása nyugtalanította és aggasztotta az egész' nemzetközi burzsoáziát. De az új proletárforradalomtól, s ezért a világ első proletár államának egyre növekvő hatalmától való félelem alighanem a magyar burzsoáziában és a magyar földbirtokosokban volt a legerősebb. Hiszen Magyarországon egyszer'
