Századok – 1957

Szemle - Shannon; Fred A.: Americas Economic Growth (Ism. Solt László) 445 - Smith; Howard R.: Economic History of the United States (Ism. Solt László) 445

SZEMLE 447-tarifa-politikájukkal kedvük szerint fosztogatják a nekik teljesen kiszolgáltatott farmereket. Smith igen világosan megmutatja, hogy bár a farmerek — különösen a vasúttársaságok ellen folytatott harcukban —- a törvényhozás, valamint a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott panaszok (ún. Granger-cases) révén — érnek el bizonyos részleteredményeket, ezek azonban többnyire csak látszateredmények. Legkirívóbb példája ennek az a képviselőház által elfogadott határozat volt, amely a vasutak részére történő és a Homestead-törvénv célkitűzéseit megcsúfoló földjuttatások megszüntetéséről intézkedett. 1870-ben születik meg a képviselőházi határozat, s a rá következő évben — mielőtt még a törvény végreha jtására sor kerülhetett volna — a vasutak további 20 millió acre állami földjuttatásban részesülnek. „A földjuttatást vasutak részére tehát megszüntették —írja Smith —, de aligha volt még vüágosabb esete annak a fajta eljárásnak, amikor túlságosan későn csukják be az ajtót" (328. 1.). Mint a Smith nyújtotta történelmi ábrázolásból kiderül: a hatalom birtokában levő tőkés osztály diktátuma a földkérdésben is feltétlenül érvényesült. A polgárháborús frontáttörés után a farmerek ereje egyre inkább csekélynek bizonyult ahhoz, hogy a politikai hatalom megragadását követően a gazdasági pozíciók birtokbavételére rohamra indult tőkés osztályt előrenyomulásában feltartóztathassa. De, a dolgok természetes rendjénél fogva, nemcsak a farmerek ereje, hanem-szerepe is egyre inkább csökkent és különösen az 1873-as válság után a társadalmi harcok középpontjába — Smith világosan felismeri és ábrázolja ezt — a farmer helyett a munkás került (343. 1.). Az 1873-as gazdasági válság a klasszikus kapitalizmus utolsó válsága, s egyben már a kapitalizmus új szakaszának, új fejlődési formáinak előhírnöke. A válságot követő depresszió majdnem a 70-es évek végéig (1878/79-ig) elhúzódik, a depresszió után létrejövő fellendülés pedig — éppen az új fejlődési sajátosságoknak megfelelően —rendkívül rövid és erőtlen. A monopolkapitalizmus küszöbén kifejlődő válság szociális következményeiben jóval pusztítóbb, mint az eddigiek. Még a vagyonos rétegeket is igen érzékenyen érintette, s szinte öngyilkossági járványt idézett elő közöttük. A legerősebben azonban a munkásságot sújtja, jóval erősebben, mint a farmereket, mert — mint a szerző megjegyzi — a munkanélküliség mindenképpen súlyosabb csapás, mint az alacsony mezőgazdasági árak (337. 1.). A tőkések a válság éveit a munkásság már kialakult szervezeteinek szétzúzására igyekeznek felhasználni. A.legerőszakosabb, a leggátlástalanabb módszerekhez folyamodnak. A tőke e véres, munkásellenes hadjáratával kapcsolatosan azonban a szerző nemcsak az események szépítés nélküli leírásával, hanem véleményének nyüt hangoztatásával is állást foglal. Nem túlzás, ha azt mondjuk — írja Smith —, hogy alig volt még esemény (az 1873-as válságot követő depresszióra és a vele kapcsolatos eseményekre gondol), amely oly mélyen befolyásolta volna egy nemzedék gondolkodását. Különböző fajta emberek különböző tanulságot merítettek belőle. A munkásság megtanulhatta, hogy az amerikai ipari rendszerben jövője attól függ, hogy lesznek-e erős országos szervezetei. Az üzletemberek természetesen más tanulságot vontak le. Űgy vélték, hogy nagyobb állandó hadseregre ós hatékonyabb törvényhozásra van szükség. Ennek megfelelően a következő évek során megerősítették az egyes államok milíciáját és sztrájkot korlátozó törvényeket hoztak. Az igazi leckét azonban — állapítja meg a szerző — csak kevesen tanulták meg. Csak kehesen értették meg, hogy — Amerika történetében most először — azok keltek fel, akiket a (bár különben hasznos) ipari fejlődés megfosztott tulajdonuktól, hogy az ipari fejlődés súlyos és bonyolult problémákat vet fel, így a munkanélküliség problémáját, hogy egy társadalom sem maradhat fenn sokáig, amely nem tudja tagjait ellátni hasznos munkafeladatokkal, és hogy ezeket a súlyos problémákat nem lehet sem a milíciák, sem a fegyverraktárak szaporításával, sem pedig sztrájkellenes törvényekkel megoldani . . . (346. 1.). Az amerikai tőkés fejlődés azonban rövidesen újabb és talán még súlyosabb problémákat érlel, amelyeknek hatása alól nem vonhatja ki magát a társadalom egyetlen rétege sem. Ez, ahogy Smith megjelöli, a gépesítés (a polgárháborút megelőző 70 év alatt kevesebb, mint 50 000, a polgárháborút követő 30 év alatt tobb, mint iy2 millió szabadalmat jelentenek be) és mindaz, ami — a szerző igen logikus elemzése szerint — annak velejárója : a verseny fokozódása, a koncentráció, a monopolizálódási folyamat megindulása, a fokozott munkanélküliség, a szakképzett munkaerőnek egyre inkább kevéssé szakképzett munkaerő vei való helyettesítése, a business problémáinak monopolprofit biztosítása révén való megoldása (355. 1.). A munkáscsztály az új helyzetben harcát részben a Federation, of Trades and Labor Unions-ban, részben a szakképzetlen munkásokat tömörítő Knights of Labor-on keresztül folytatja, do nem túlságosan nagy sikerrel. A farmerek körében a gyorsan hanyatló „Grange" helyébe az ország legtöbb részében a Farmers' Alliance néven ismeretes új szervezetek íépnek. A farmer helyzete a polgár-