Századok – 1957
Szemle - Nouvelles études d’histoire (Ism. Csatári Dániel) 438
438 SZEML H) NOUVELLES ÉTUDES D'HISTOIRE, PRÉSENTÉES AL Xc CONGRÉS DES SCIENCES HISTORIQUES ROME 1955 (Bucarest, Editions de L'Académie de la RépuMique Populaire Roumaine. 1955) ÚJ ROMÁN TÖRTÉNELMI TANULMÁNYOK A kongresszuson a Román Népköztárasság történészeit P. Constantinescu-Iafi akadémikus vezetésével tekintélyes küldöttség képviselte. A küldöttség tagjai C. Daicoviciu és David Prodán akadémikusok, Gheorghe Stefan levelezőtag és Bányai László profeszszor, a kolozsvári Történettudományi Intézet aligazgatója voltak. A körülmények nehézségei miatt a romániai küldöttség nem tudta az országuk történetírását reprezentáló tanulmányokat a kongresszus hivatalos kiadványaiba felvétetni. Így tehát a kongresszusra kiadott 6 kötet tanulmány és 1 kötet korreferátum mellett a Román Népköztársaság Akadémiájának ízléses, szép kiadásában, mintegy 500 példányban jelent meg a romániai történészek tanulmányait tartalmazó, előttünk fekvő vaskos kötet. A kötetbe néhány már közölt, vagy szerzőik tollából már másutt publikált adat felhasználásával — a kötet számára megírt tanulmányokon kívül — jelentős számú, új anyagot közreboesájtó tanulmányokat válogattak. * A kötet első, P. Constantinescu-Iasi akadémikus tollából származó tanulmánya áttekintést ad arról az útról, amelyet a romániai történetírás 1944.augusztus 23-a óta megjárt. Az új világnézeti megalapozottság általánossá válása mellett a romániai történetírás fejlődése szervezeti intézkedésekben is kifejezésre jutott. Ilyen lépések közé számítható az Akadémia átszervezése, történettudományi intézetek létrehozása Bukarestben, Ia-; iban, Kolozsvárott. A román történetírás általános eredményeinek sorába illeszkedik bele a szerző megállapítása szerint az első marxista—leninista igénnyel íródott szintézis: A Román Népköztársaság történelmének kézikönyve, amely M. Roller irányítása alatt készült. Az általános áttekintés után P. Constantineseu-Ia$i képet ad egy-egy korszak kutatásának eredményeiről is. Mivel ebből a szempontból az első tanulmány a kötet áttekintéséhez is fontos útmutatást ad, e köré csoportosítva ismertetjük a kötet jelentősebb tanulmányait. Az archeológia, az ös- és ókori történet területén folyó kutatások fellendülését számos esemény igazolja. A Tudományos Akadémia programjának megfelelően ásatások folytak az ország különböző területein. A tudományos munkaterv keretében feltárták a Jaji tart-ománybeh Valea Lupuluiban az itteni legrégibb emberi települést, Baia de Fiernél (Olténia) a neandervölgyi ember korabeli, több helyen neolit korabeli leleteket, Dobrogeaban a Hamangia-i kultúra bizonyítékait, folytatták az 1914-ben elkezdett és időközben megszakított Histriai ásatásokat stb. Ebből a nagyszabású tudományos munkából ad ízelítőt a kötet néhány archeológiai tanulmánya. D. Berciu a Hamangia-i kid túra leleteiről értekezik, Ion Nestor aréz és bronz feldolgozás kezdeteiről ír, M. Petrescu-Dimbovila : a moldvai bronzkorszak végének és a vaskorszak kezdetének problémáit tárgyalja. Utóbbi szerző bebizonyítja, hogy e kor Moldvában 1949 után felfedezett bronz• tárgyainak többsége erdélyi eredetű. A legújabb kutatások alapján Emil Condurachi a histriai gazdasági és társadalmi problémákról ír. A két ókori város az időszámítás előtti VI. és V. században nagy szerepet játszott Histria és Oalatis kereskedelmi tevékenységét elemzi az ásatások során feltárt leletek alapján. D. M. Pippidi a preromán Histria alkotmányára vonatkozó újabb adatokat ismerteti, Radu Vulpe az egyes Odera—Visztula menti népfajok Moldváig történő terjeszkedését bizonyító Poiene^ti környéki ásastások eredményeit összegezi. C. D. Daicovieiu a Piatra Rojie-i, a Dealul Gradfite-i és a Blidarul-i ásatások alapján a római hódítások előtti dákok kultúrájáról, társadalmi, gazdasági, katonai és politikai szervezetéről közöl új adatokat megállapítva, hogy a dák kultúra magán viseli a déli balkán trák és görög—római kultúra jegyeit. C. D. Daicoviciu abból kiindulva, hogy a feltárt várak és épületek gigantikus méretű építkezéseket bizonyítanak, arra a következtetésre jut, hogy ezek csak egy viszonylag stabil államhatalom korának, azaz Burébista ós Decebál korának felelhetnek meg. A mai Román Népköztársaság területén kialakult rabszolgatartó társadalmi rend kérdéseit tárgyalják még C. J. Balmus, B. Mitrea, Gh. Stefan és I. Barnea tanulmányai. A kötet említett tanulmányainak vázlatos felsorolása is igazolja ConstantinescuTa-;i-nak az archeológia fellendülésére vonatkozó megállapítását és egyúttal természetessé teszik a magyar szakemberek számára is, hogy foglalkozzanak a román archeológusok eredményeivel, megállapításaival, hiszen ezek a magyar történelem egyes kérdéseinek megoldása szempontjából sem közömbösek, sőt néhány kérdés tisztázása érd ekében nélkülözhetetlenek.
