Századok – 1957
Szemle - Kuruc vitézek folyamodványai (Ism. R. Várkonyi Ágnes) 424
424 SZEML H) Összefoglalva: Bercnd Iván és Ránki György könyve meglevő kisebb hiányosságai ellenére is értékes munka, amely fokozott érdeklődésre tarthat igényt, s nemcsak tudományos életünkben, hanem az egyetemi és főiskolai oktatásban is jól használható. SÍPOS ALADÁR KURUC VITÉZEK FOLYAMODVÁNYAI 1703—1710 Összeállította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta KSZE TAMÁS (Budapest, Hadtörténelmi Intézet. 1955. 627 1.) A Rákóczi-szabadságharc történetének föltárásában Esze Tamás több mint két évtizedes munkásságát két törekvés jellemzi; egyrészt a népi kurucság kialakulását és harcait kutatva a nagy szabadságküzdelem társadalmi kérdéseinek megoldásán munkálkodik, másrészt pedig a legkisebb töredékadatból is igyekszik rekonstruálni a szabadságharc ma még csak nagy vonalakban ismert kormányzati szervezetét, melynek 1711 után teljesen szétszóródott iratanyagát a közel 100 éve meginduló történeti kutatás és forráspublikáció csak alkalmanként és a főúri és nemesi vezetők alakjai köré csoportosítva gyűjtötte össze s ezzel sok tekintetben nem segítette, de nehezítette a feldolgozó munkát . A „Kuruc vitézek folyamodványai" c. forráskiadványt történettudományunk nagy várakozással fogadta, mert a kiadvány, tárgyát és jellegét tekintve, minden eddiginél jobban egyesíti magában Esze Tamás kettős törekvését, melynek előbb-utóbb meg kell hoznia a nagy szintézist, a szabadságharc történetének összefoglaló és kritikai feldolgozását, amellyel mindmáig adós történetírásunk. A kiadvány „első kísérlet a kuruc szabadságharc népi eredetű forrásanyagának föltárására", —- de úttörő munka a tekintetben is, hogy a nagyközönség, a Rákócziszabadságharc történetét kevésbé ismerők számára is érthetővé és élvezhetővé igyekszik tenni a forrásanyagot. A folyamodványok tudományos értéke felbecsülhetetlen. Az emberi indítékoknak, nehézségeknek és az egyszerű emberek hősiességének szövevényét, a valóság hű tükrét a szabadságharc egyetlen írott emlékében sem szemlélhetjük annyira közvetlenül, mint az instanciákban. Különös gondot érdemel minden egyes folyamodvány azért is, mert ebből a hallatlanul értékes anyagból elenyészően kevés maradt fenn. A kiadvány 290 folyamodványt közöl, a kutatás mai állása szerint még körülbelül ugyanennyit ismerünk. A folyamodványok iktatókönyve, az Extractus Instantiárum |az Országos Levéltár „A Rákócziszabadságharclevéltára" gyűjteményében II. 2/i] azonban közel tízszer ennyi folyamodvány kivonatát tartalmazza. Kétségtelen, hogy tudományos szempontból mindenekelőttaz Extractus Instantiárum kiadása lett volna kívánatos, mert az ilyen — bármennyire is helyes szempontok szerint összeállított — gyűjtemény lényegében csak válogatás, tudományos értékében nem kielégítő antológia. A válogatás mellett az az egyetlen érv szólt, hogy a kötetnek ne csak a szűk szakmai körök vegyék hasznát, hanem a történelem iránt érdeklődő laikusok is forgathassák. Ilyen nagyszabású forráskiadványnál azonban — tekintetbe véve a kiadott anyag rendkívüli értékét ós azt a tényt, hogy a forráskiadás még mindég eléggé mostohagyermeke tudományos életünknek — csak akkor helyes bizonyos népszerűsítő szempontok figyelembevétele is, ha nem kell miattuk föláldoznunk a kötet tudományos értékét. A „Kuruc vitézek folyamodványai" c. forrásgyűjtemény kiadója inkább a népszerűsítő jelleget tartotta elsődlegesnek, de azt már nem tisztázta kellő kö"etkezetességgel, hogy a szövegközlést, regesztázást és jegyzetelést a laikus tömegek vagy a tudományos kutatók érdekcinek megfelelően hangolják-e össze. Ebből természetszerűleg rendkívül sok zavaró momentum származik. Az 1920-as forrásközlési szabályzat óta nincs olyan megfelelő modern általános útmutató, mely egységesen meghatározná a forrásközlés szempontjait, forráskiadásunkban kötetenként más és más, a megfelelő kötet sajátos céljait leginkább szolgáló elv érvényesül. A „Kuruc vitézek folyamodványai" c. kiadvány szövegközlési módját azonban, minthogy nemcsak egyéni megoldást választ, de azon belül sem következetes, szóvá kell tennünk. Esze Tamás, a kötet összeállítója közli, milyen változtatásokat tett e folyamodványok szövegén, melyeket „általában betűhíven" közölt. A szövegek azonban gyakran
