Századok – 1957

Szemle - Kőszegi Imre–Pap János: Kempelen Farkas (Ism. Hajnal István) 415

420 SZEML H) szarlak azonban hangok, hogy a „technológiánk'' története nem ide tartoznék, mert az nem „tudomány". Azaz_ éppen a kézimunka története lenne kikapcsolandó a tudománytörténet programjából. Őrizkednünk kell az ilyen tévedésektől. Hiszen máris mutatkoznak e felfogásnak következményei. Egyrészt abban, hogy a munkálatok túlnyomórészt a legújabb korszak magyar műszaki alkotásainak történetére korlátozódnak, figyelmen kívül hagyva a kézimunka technikájának korszakait. Másrészt pedig a „tudomány" ferde felfogásából következőleg csaknem kizárólag egyes tudós egyéniségek történetét adják új kiadványaink, mintha a fejlődés lényegében csak egyes zsenik műve lett volna, s lenne. Ügyelnünk kell arra, hogy a nyugati po'^ári történettudomány, amely a kézimunka történetét is magában foglalja, éppen e szempontból felül ne múljon bennünket, éppen bennünket. Kempelen életrajzának kiadása is kétségtelenül a tudománytörténet e felfogása következtében került programra ; nem helytelenítjük ezt, s más kiváló magyar technikusok életrajzának kiadását sem, de esak akkor nem helytelenítjük, ha egyúttal alapos munkálatok folynak a magyarországi technika általános, nem személyekhez fűzött, bánom a mindennapos kézimunka által kialakított fejlődéséről is. Egyetlen kiragadott példa : a XVIH. század második felében Franciaországban, francia szerzőtől, egy munka jelent meg a bőrművesség speciális magyar módszereiről. Mi magunk néha emlegetjük talán régi bőrművességünk jelentőségót, de történetét sohasem kutattuk. Csak egy speciális iparág történetének feldolgozása is hirtelen világot vetne egész magyar kézművességünk lényeges vonásaira. A névtelen kézimunka történetének megírása bizonyára jóval bajosabb feladat, mint megírni a legújabb emberöltők kiváló műszaki tudósainak életrajzát. A konkrét tárgyi emlékek s az írásos források gyérek. Mégsem annyira, mint hisszük ; s különösen akkor nem, ha kezdetnek megelégszünk azzal, hogy egyelőre csak az újabb korszakok, a XIX. század feldolgozásánál maradjunk. (Mindenesetre őrizkednünk kell attól a veszélytől, hogy az ipartörténetből, azaz a közszükségletek gyártásának történetéből, ne legyen újra elsősorban v agy kizárólagosan iparművészei-történet; ez állandó veszélye minden munkatörténetnek, minden országban. ($ nagy segítsége a névtelen technika történetének a nemzetközi összehasonlítás ; viszont elengedhetetlen feltétele is. Egyáltalán, mihelyt „tudománytörténet", máris szükségképpen nemzetközi történet; a tudás új eredményeinek méltatása nem lehetséges annak ismerete nélkül, hogy mi volt az emberiség tudása az új eredmények előtt. S itt tudománytörténeti kiadványainkban érzékeny • hiányok tapasztalhatók. Végső konklúziónk az, hogy Kempelen életrajzát érdemes lenne még egyszer megíratni. A szerzők nagy hibákat követtek el, de lényegében helyesen látták meg, hogy Kempelen esetében nem egy egyszerű bűvészkedő mechanikusról van szó. A „népszerűsítés" jeligéje alatt a tudomány szenvedő hősévé akarták őt felnagyítani, s valami igazuk ebben is lehet, Kempelent tényleg bánthatta sakkozógépe csinyjének túlságos sikere. Igazuk van Kempelen tudományos értékelésében is fonetikai eredményeit illetőleg. Ha azonban a szerzők nem tartották volna szükségesnek, hogy a népszerűsítés kedvéért, idealizálják egyéniségét, éles kritikával, sokkal érdekesebb egyéniségnek rajzolhatták volna meg őt, érdekesebbnek, sokoldalúbbnak a nagyközönség számára is, értékesebbnek a nemzetközi tudomány számára is : a korszak tipikus figurája, a kalandor és tudós vegyíilóko, aki tevékenykedésével jellemzően képviselte egy nagy állam kormányzatának magatart ását az ipari forradalom által megindult új technikai fejlődéssel szemben. HAJNAL ISTVÁN BEKEND IVÁN—RÁNKI GYÖRGY: MAGYARORSZÁG GYÁRIPARA 1900- 1914 (Budapest, Szikra. 1955. 396 1.) A XIX. század utolsó harmadában a szabad versenyen alapuló kapitalizmus gazdasági ós ennek megfelelőer. politikai szerkezetében alapvető változások mentek végbe. A klasszikus kapitalizmus az 1860-as években és a 70-es évek elején érte el fejlődésének esúcspotját. Ezt követi a monopolkapitalizmusra való átmenet, amely a XIX. század utolsó harmadában zajlik le. A századfordulón már a kialakult monopolkapitalizmus váltja fel a kapitalizmus régebbi rendszerét. Az a másfél évtized, amelyet Berend Iván és Rárrki György munkájukban megvizsgálnak, világosan bizonyít ja, hogy a XX. század