Századok – 1957

Szemle - Kőszegi Imre–Pap János: Kempelen Farkas (Ism. Hajnal István) 415

418 SZEML H) Watt szabadalmi jogának kijátszásával gyárthassák a gépeket, amelyek pedig minden lényeges részükben Watt találmányai. Nézetünk szerint tehát, ha nem is lehet szó arról, hogy Kempelennek jelentős feltalálói érdemei lettek volna a gőzgép körül, azt sem mondhatjuk, hogy idegen találmányokérdemét a megtévesztés szándékával magának akarta volna kisajátítani. Másrészt a •kamarai szakértők tudatlanságáról sem lehet szó, amikor Kempelen gépének előnyeit hangoztatták az angol gépekkel szemben. Az iratok előre egybehangolt fogalmazásáról lehet szó : csöndben átjátszani a Monarchia egy polgárának nevére Watt találmányainak szabadalmát. Kempelen egész szerepét a gőzgép körül kormány-akciónak tartjuk. Más országok kormányai is megkísérelték ekkoriban Watt szabadalmának kijátszását; pl Franciaországban 1777-ben, ugyancsak „feltalálókat" léptettek f 1 az újítások kisajátítására (Charges Ballot: L'introduction du méchanismc dans l'industrie fran^aise. Ch. IX. Paris 1923). Kempelen, mint említettük, ugyancsak 1777-ben lépett fel első gép-modelljével. Ezek voltak azok az évek, amikor Watt gépeinek sikero Angliában már egészen nyilvánvalóvá lett, amikor már Boulton nagyüzeme gyártotta e gépeket. Kempelen kitűnő mechanikus volt, s egyúttal a kamara előkelő tisztviselője. Hogy már ekkor is Watt gépét igyekezett leutánozni, az kitűnik későbbi szabadalmi kérvényéből is. A bécsi kormány már előre is nagyszerű jutalmazást igért neki, ha gépe a gyakorlatban beválik. Nem vált be ; puszta leírások alapján nem sikerülhetett az utánzás. S eztán — mondja az életrajz — a bécsi udvar, maga II. József is egyre sürgette Kempelen külföldi utazását, állítólag a „sakkozógép" európai bemutatását. Mert Watt gépei egyre tökéletesedtek ; már az 1770-es évek végén feltalálta a kettőshatású gépet, 1782-ben pátenst szerzett rá. S ekkor József császár — az életrajz szerint—parancsszóval indította útnak Kempelent, aki Angliában igyekezett is V\ att közelébe férkőzni. A kettőshatású gépről, úgy látszik, nem szerezhetett biztos értesüléseket: az angol pátensek úgy voltak, fogalmazva, hogy a lcutánzásra módot ne adjanak, s Wa' t és munkásai egyek voltak a titoktartásban. Kempelen tehát csak az egyszerű hatású gépnek valószínűleg némi részletesebb ismeretével térhetett haza, hogy itthon mindjárt nekilásson a modell készítésének s hogy pár év múlva szabadalmat kérjen reá. Megkapta a Monarchia egész területére, de csak 12 évre, s csak azzal a feltétellel, hogy két éven belül gyakorlatilag használható gépet produkál; végül pedig kikötötte a császári privilégium, hogy a gőzerőnek másféle, eddig ismeretlen felhasználását nem akadályozhat ja meg a szabadalom. A gőzgép elterjedésének s egyúttal az államok közötti ipari küzdelemnek egy érdekes fejezetéről van tehát szó, nézetünk szerint, Kemprlen esetében ; mégpedig a gőzgép igen korai korszakában. A Monarchiának, Európa egyik legnagyobb államának kormányzata e szempontból igen modern gondolkodásról tett tanúságot. Az életrajz szerzőinek, sajnos, csak igen kevés forrásanyag állott rendelkezésükre. Nem tudunk semmit Kempelen gépének további sorsáról sem. A kérdés azonban nemzetközi érdekességű. Érdemes lenne alapos kutatásokat végezni a bécsi kamarai levéltárban, valamint a kormányzat bizalmas levéltári anyagában is. Bizonyosra vesszük, hogy részletesebb adatokhoz jutnánk így a gőzgép elterjedéséről Magyarországon és Ausztriában — ami utóvégre a modern gépkorszak és a modern kapitalizmus kialakulásának egyik nagyjelentőségű fejleménye. Úgy hisszük, meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy Kempelen „talányos", a közérdeklődést is annyira foglalkoztató egyéniségével, kapcsolatban a technikatörténet más, alapvető kérdéseihez is hozzászóljunk. Mi marad meg tehát, az elmondottak után, Kempelen feltalálói zsenialitásából? Az. egyedüli tudományos értéknek csak a beszélőgép látszik, de itt sem annyira maga a gép, mint a fonetikai alaptanulmányok. E tanulmányokra Kempelent tulajdonképpen a finommechanika lehetőségei csábították. Úgy látszik, virtuóz mechanikus volt, a technikai fejlődés egy elmaradt típusa. Mert nem nagy koncepciókra törekedett, hanem csodálatkcltésre ; a beszélőgépen is bizonyára azért dolgozott oly szenvedélyesen, hogy bámulatba ejtse az embereket. A finommechanikának azonban önmagában is nagy jelentősége volt a technikai fejlődésben. Az életrajz szerzői rá is mutatnak erre, felsorolván a korabeli mechanika által produkált csodálatos, többnyire játékos alkotásokat. Az egyedüli, ami példáik közül hasznos munkát végző konstrukció volt, a szalagkészítőgép. A technikatörténeti irodalom sosem mulasztja el ezen, a XVI. századra visszanyúló találmánynak említését : Végtelen bonyolult szerkezet, amely egyetlen kar mozgatásával számos szalagot sző egyszerre. Mégis, alig van csak valami köze is e mechanizmusnak az igazi textil-gépek kialakulásához az ipari forradalom korában. Semmi elvi'ujítás sincs benne, csak sokszorosítás, költséges konstrukcióval. Nem szakértő kézimunka segítsége s átvevője, hanem vak