Századok – 1957

Szemle - Bourgin; G.–D. Demarco–J. Maitron: Les problémes sociaux au XIXéme siécle (Ism. H. Haraszti Éva) 404

SZEMLE 407-lakosságnak több mint felét tette ki. A svéd mezőgazdáságban lassú átalakulás ment végbe. Jelentős volt az 1850-re befejeződött földreform, amely a szétaprózódott parcellákat nagy földterületbe egyesítette. Fontos gazdasági következménye a termelés ésszerűsítése és a többtermelés volt. A földreform révén a termőterület nagy mértékben növekedett, de a lakosság növekedése miatt még így sem volt kielégítő a mezőgazdasági termelés, a mezőgazdasági népesség széles rétegei proletarizálódtak. 1775 és 1870 között a vagyontalanok száma 150%-al növekedett. Svédországban az iparosodás későn s az európai ipari kereslet ösztönző hatására indult meg 1895 körül. Mint mindenütt, itt is a városiasodás kísérte, amely új társadalmi kérdéseket vetett fel. Jelentős ezekben az években az Észak-Amerikába özönlő svéd emigráció. A század vége felé bontakozott ki a szocialista politikai mozgalom s ezzel szorosan összefonódva a századfordulón a szakszervezeti mozgalom is. A Szociáldemokrata Párt 1908-ig nagyon kévésé tudta befolyásolni a parlamenti életet. A szavazati jogért folyó küzdelem a huszadik század küszöbén vált intenzívvé. Más európai országokkal ellentétben Svédország táradalmi fejlődése egyenletesebb és zökkenőmentesebb volt, mivel a nép antropológiai, kulturális és nyelvi egységet alkotott. Ehhez járult még az a szerencsés körülmény is, hogy Svédország egy évszázadon át nem viselt háborút — s ez a tény megkönnyítette az utat egy viszonylag nyugodt társadalmi és ipari fejlődés számára. Érdekes adatokat közölt E. Bull beszámolója is a norvég társadalomtörténettel kapcsolatban (Autobiographies of Industrial Workers Sources of Norwegian Social History. Rel. VII., 346—-365. 1.). A norvégiai Népi Múzeum gyűjti az anyagot a Norvégia iparosodásának időszakában a munkásság helyzetében bekövetkezett változásról s főképpen arról, hogy ezeket a változásokat maguk a munkások hogyan szemlélik. Ez utóbbira természetesen egyenlőre rendkívül kevés az anyag. A XX. saázad-közepi állapotokra vonatkozóan rendkívül érdekesek E. Sundt-nak (1817—1875), a szociológia nagy norvég előfutárának az írásai. Ő számos munkáscsaládot látogatott meg és feljegyezte a velük folytatott beszélgetéseket. Munkásságának értékét némileg csökkenti az, hogy ezek a beszélgetések iparosodást megelőző időszakban zajlottak le, 1870-el lezárta feljegyzéseit s Norvégiában az iparosodás csak ezután indult meg. 1900-ig a munkások politikai mozgalmán Norvégiában az iparosok s nem az ipari munkásság mozgalmát kell érteni. Az iparosodás folyamatára vonatkozó adatokat még élőszóban történő visszaemlékezések révén lehet az országban gyűjteni. Először Svédországban szervezték meg az idősebb munkások visszaemlékezéseinek gyűjtését, majd ezt a példát követték Dániában és Norvégiában is. Norvégiában például 5 esztendő alatt 5—600 idősebb munkástól gyűjtöttek anyagot 6—7000 oldal terjedelemben — ennek egyharmadát maguk a munkások egyharmadát szakszervezeti funkcionáriusok írták, • egyharmadát pedig á múzeum munkatársai jegyezték fel. Eldöntetlen kérdés azonban ma még, hogyan hásználják fel •ezt az anyagot mint történeti forrásanyagot. Rövid referátum hangzott el W. Conze részéről a XIX. századi német proletáriátus kialakulásáról (Zur Entstehung des Proletariats in der sozialen Bewegung Deutschlands im 19. Jahrhundert. Rel. VII. 356-—358. 1.). Németország társadalmi és gazdasági helyzetére utalt M. C. Meyer is Drang nach Osten, 1860—1914: Myth or Mission című korreferátumában. XIX. századi témakörrel foglalkoztak még korreferátumaikban H. H. Kohn Franciaországnak Anglia és Németország között elfoglalt helyzetéről (France between Britain and Germany, 1815—1848. Rel. VII., 389—391.1.), S. B. Clough az ipar kiterjedéséről a XVIII. század vége óta. (Prolegomena to a study of the diffusion of industry since the end of the 18th Century (Rel. VII., 417—421. 1.) és H. St. Hughes Az európai gondolat hanyatlásáról az 1890-es években (The decade of the 1890's in European Thought. Rel. VII., 404—406.1.) A Rómában lezajlott X. Nemzetközi Törtónészkongresszus újkori anyagának -áttekintése felhívja figyelmünket arra, hogy mennyire fontos a nemzetközi történettudomány eredményeinek széleskörű ismerete. Nem egy ország történeti múltjának kutatása során hasonló kérdések állanak a történetírók előtt. A múltbeli és jelenbeli közös problémák nemzetközi történészkonferenciákon történő megvitatása jelentős, de nem elégséges. A nyugat-európai országok történetíróival is közelebbi kapcsolatok kiépítésére kell törekednünk. H. IIABASZTI ÉVA