Századok – 1957
Szemle - Aubert; Boyer–Jean Baptiste Duroselle–Arturo Jemolo: Le libéralisme religieux du XIXéme siécle (Ism. Révész Imre) 397
SZEMLE 397-A római történészkongresszus dokumentumai közt publikált tanulmány nem tűzte maga elé azt a célt, hogy a rendi intézmények Európa szerte változatos fejlődésével foglalkozó teljes irodalom kimerítő szintézisét adja. Erre keretei sem jogosíthatták volna fel. Űgy véljük azonban, hogy kitűzött célját, a rendi fejlődés szerteágazó kérdései iránti tudományos érdeklődés fokozását ós további munkálatok nemzetközi síkon való ösztönzését sikeresen valósítja meg. A magyar marxista történetírás remélhetőleg módot talál arra, hogy pótolja a meglévő hiányokat és bátrabban nyúl majd a rendiséggel összefüggő kérdések vizsgálatához. Ez egyszersmind lépést jelentene a környező népi demokratikus országokkal való szorosabb tudományos kooperáció felé és lehetőséget adna olyan korszakok mélyrehatóbb megvilágítására is, amelyek során hazai történelmünk ismételten szoros kapcsolatban volt a környező országok valamelyikével. LÁNG IMRH ROYER AUBERT—JEAN BAPTISTE DUROSELLE—ARTURO JEMOLO: LE LIBÉRALISME RELIGIEUX DU XIX«TM" SIÉCLE (Rel. V., 305—383. 1.) A VALLÁSI LIBERALIZMUS A XIX. SZÁZADBAN A munkálat egybeszerkesztője Duroselle volt, a részletes kidolgozáson országok szerint (Franciaország, angolszász országok, Belgium, Hollandia, Németország, Spanyolország, Olaszország) hárman osztoztak meg. Ezt, amint mondják, megkönnyítette számukra az a körülmény, hogy egynéhány részletkérdést kivéve, egy irányban mozognak a nézeteik (convergence des vues). Ez egészen terme'fzetes is, hiszen mind a, három, amint egyszeri olvasásra' kiderül, s ők maguk is nyíltan megmondják, erős katolikus meggyőződésű szerző, akik —• bár a címben többet ígérnek — előadványukban csaknem kizárólag a vallási liberalizmusnak katolikus változataival foglalkoznak, .a protestáns párhuzamos jelenségekről — amelyeknek alapos ismerete nélkül pedig amazok előállása ós színeződése sem érthető meg — csak egészen minimális mennyiségű, sovány, lexikális betéteket adnak. Ezt már elöljáróban fel kell rónunk a referátum egyik hibájául, nem protestáns elfogultságból, hanem egyszerűen azért, mert az átfogó cím és témamegjelölés után meglepi az embert az ilyen egyoldalú tárgyalás -— még akkor is, ha annak a színhelye véletlenül nem Genf, hanem Róma! Ennek az ismertetésnek az írója 1910/11-ben — 21—22 éves korában —-, akkori francia tanulmányi évének hatása alatt kezdett foglalkozni a francia katolikus értelmiségi ifjúság egyik bátor demokratikus és szociális irányú kísérletezésével, a Sillon (=barázda)mozgalommal s annak vezérével, Marc Sangniei-\-e 1 (a referátumban a 373—374. lapokon van róluk rövid említés) s a mozgalom történetét az egyik erdélyi protestáns folyóirat -ban, nagyobb tanulmány keretében, meg is írta. Most, öregkorában viszont a szociális irányú katolikus demokratizmus legelső nagy kísérletezőjének, a szintén francia Lamennaisnek kutatta fel az eddig elérhető magyarországi hatásnyomait. Lamennais neve a kongresszusi referátumnak majdnem minden negyedik-ötödik lapján előfordul és így nem kell hangsúlyozni, hogy az ismertető mekkora érdeklődéssel vette kezébe a referátumot tartalmazó kötetet. Meg kell mondania, hogy amilyen nagy érdeklődéssel vette kezébe, éppen akkora csalódással tette le. Legelsősorban Lamennais szempontjából. Mégpedig nem azért, mert őt a szerzők, bármily udvarias és látszólag „tárgyilagos" formulákkal szólnak róla, lényegében apostatának, hittől szakadtnak tartják. Ez egészen természetes olyan szerzőknél, akik látszólagosan objektív s néha valóban megértésre is törekvő tárgyalásmódjukban sem térnek le hajszálnyit sem a katolikus egyházi tekintély által „változhatatlanul" megszabott teológiai álláspontról. Hanem azért, mert a szerzők, főleg természetesen francia és belga vonatkozásban, lépten-nyomon emlegetik ugyan Lamennais nevét s az őés iskolája (az ún. ,,mennaisicn"-mozgalom) hatásait — de mindvégig szükségtelennek tartják, hogy Lamennais egyedülállóan érdekes és tanulságos ideológiai fejlődéséről, társadalmi és politikai magatartásának meglepő, bár mélyebben megtekintve k vétke etes változásairól egységes, összefüggő képet, elemzést és — ha mindjárt csak a maguk dogmailag korlátozott álláspontjáról is — általános értékelést adjanak. Lehet, föltételezték az erre vonatkozó ismereteket a kongresszusnak •ezzel a témakörrel foglalkozó tagjainál —, ami nem eléggé megalapozott feltételezés,
