Századok – 1957

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kovács Endre: Beszámoló a „Lengyelország történelme” II. kötetének varsói nemzetközi vitájáról 353

BESZÁMOLÓ A „LENGYELORSZÁG TÖRTÉNELME" VARSÓI NEMZETKÖZI VITÁJÁRÓL 359 Az általános módszertani kérdések közül a vita során első helyre emelkedett az önálló értékelés és ezzel kapcsolatosan az idézés problématikája. A vita résztvevői egyöntetűen számonkérték a szerzőktől az önálló állásfoglalást és különösen azt hibáztatták, hogy a könyv írói időnként a saját véleményük kimondása helyett egy-egy esemény megítélését a marxizmus klasszikusaival végeztetik el. Az ilyen idezes kényelmes megkerülést biztosíthat a szerzőknek adott esetekben és felmenti őket attól, hogy az olyan nehéz kérdéseknél, mint pl. a nemesi Lengyelország bukásának konkret okai vagy a novemberi felkelés megítélése, a saját felfogásukat megalkossák. A klasszikusok puszta idézésének kényelmessége okozta, hogy pl. Lelewel megítélése körül is nézeteltérések származtak és a felszólalók Lelewel szerepének „megszépítésé"-vei vádolták a szerzőket, akik Engels befolyása alatt jellemzik Lelewelt, holott ismeretes, hogy ez a jellemzés nem a lengyel felkelés alatti események pontos ismeretén alapult. így merült fel aztán a kérdés, hogy valóban forradalmár volt-e az a Lelewel, aid nemzeti forradalmon reformokat értett (még pedig nem erőszakos reformokat!), aki elítélte a forradalmi módszereket és a jakobinusokat. Serejski professzor annak meghagyásával, hogy Lelewel ennek ellenére haladó alak marad, kótségbevonta a forradalmár elnevezés jogosultságát. Ezzel szemben Bobinska Lelewel szövegei alapján bizonyította, hogy Lelewel „parlamentáris forradalomról" beszélt, egy új uralkodó csoport felkerüléséről s mint ilyen feltétlenül „forradalmár". Az idézgetések kérdésében a szerzők fenntartották azt az álláspontjukat, hogy a marxizmus klasszikusainak adott esetekben való idézése helyes eljárás. Mint Bobintka mondotta, szükséges rámutatni a marxista elmélet tradícióira s egyben rávilágítani arra is, hogy ez a hagyomány következetes. Marx és Engels : kortársak és az ő véleményük nem akárkinek a véleménye s értékeléseik többnyire találóak is. Természetesen elhatárolták magukat a szerzők az olyanféle idézgetési móddal szemben, amely szerint „ennek így kell lennie, mert a klasszikusok így mondták" (Kula). A négynapos vitában, mint láthatjuk, sokféle nézet csapott össze. A szerkesztők zárószava nem zárta le ezeket a vitás nézeteket, hanem kilátásba helyezte, hogy a könyv írói az általánosan felmerült s jogosaknak érzett észrevételeknek helyet adnak ós a makettet ennek értelmében módosítják. A szerkesztők válaszából az is kiderült, hogy ez a változtatás nem az elvi alapokkal caló szakításban, hanem a tárgyi hibák kijavításában fog megvalósulni. Ismerve a lengyel történetírás alaposságát, a legnagyobb érdeklődéssel tekinthetünk a kész szintézis megjelenése elé. KOVÁCS ENDRE