Századok – 1957

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kovács Endre: Beszámoló a „Lengyelország történelme” II. kötetének varsói nemzetközi vitájáról 353

354 KOVÁCS ENDRE Azonban ez a vitatkozó kedv a mai lengyel szellemi élet legfőbb jellemvonásai közé tartozik és csak örülhetünk annak, hogy a sulejóweki tcrténészvitában nem az egymásnak ellentmondó nézetek eltakarása, hanem a vitás kérdések tudatosítása volt a résztvevők főtörekvése.. Persze a konferencia kötött napirendje és a hozzászólásra jelentkezettek hatalmas száma (64-en szólaltak fel a vitán) nem engedte meg, hogy a szerzők ós kritikusaik között szelesre csapjon a vita s így be kellett érni a kötet szerkesztőinek és az egyes rész-szerzőknek szűkre fogott reflexióival, amelyek nem tettek s nem is tehettek minden esetben pontot a felmerült problémák mögé. Ezekután lássuk, milyen problémák állottak a konferencia középpontjában. A periodizáció kérdése ennél a kötetnél nem váltott ki túlzottan sok hozzászólást, mivel e kérdésben már előzőleg egységes álláspont alakult ki. Ami az 1764-es évet illeti, a történészek széles köre előzőleg egyértelműen állást foglalt e határkő mellett. Ez ugyan eltér a hagyományos felosztás évétől (1795!), de számos körülmény indokolja, mindenek előtt a kapitalisztikus viszonyok kialakulásának útját jelző változások (pénzjáradék feltűnése, manufaktúrák stb.). Politikailag az új király megválasztása és a Czartoryskitáborából kiinduló első reformok szejmbeli tárgyalása indokolják ezt az évet. A színtézis ezzel semmiképpen sem ldvánja elmosni a független állami lét elvesztésének mélyreható jelentőségét, de arra a megállapításra épít, hogy a széles néptömegek sorsa szempontjából 17S5-nek nincs túlságosan nagy jelentősége : a kizsákmányolás és elnyomás formái és módszerei ezután sem változtak meg lényegesen. Ugyanakkor a színtézis szerzői utalnak arra is, hogy az 17S5-ik esztendő — a nemesi Recsposzpolita bukásának éve — már egy hosszabb folyamat betetőződését jelentette és hogy a lengyel lakosság jó része már 1772-ben idegen uralom alá került. • Az 1764. évnek mint határkőnek a felvetétele természetesen nehézségeket is tartogat. így pl. bizonyos gazdasági változások már korábban megkezdődtek s 1764 után csak folytatásukat láthatjuk. Nem határkő az 1764. év a lengyel felvilágosodás történetében sem. Hasonló nehézségekkel találkozunk egyébként az 1864-es korszakhatárnál is, mivel ez a három lengyel övezet közül csak az egyikben jelzi a kapitalista gazdasági formáció uralomra jutását. A két terminus korszakhatárként való elfogadása mindezek ellenére a legtöbb szakember helyeslésével találkozott. Az ellenkező véleménynek elsősorban N. Oasiorowska adott hangot: az 1764-es korszakhatárban a nemzeti történelem konstrukciójának lebecsülését látja s utal arra, hogy a nemzeti önállóság elvesztése egyben nagy politikai és gazdasági következményekkel járt. Az 17ti5-ös határkő felvétele mellett érvelt s jugoszláv Sidak is és a horvát történelem analógiájára hivatkozva a politikai államkeret elsőrendű meghatározó jellegére hívta fel a figyelmet A kötet szerkezetére vonatkozólag egységes volt az az észrevétel, hogy a túlzottan sok apró fejezetre osztás következtében a könyv mozaikokra esik, az egyes apróra szabott fejezetek közt az összefüggés nehezen található meg, magának a történeti fejlődésnek a képe pedig szakadozott, hiányzik belőle az egység, a szerves kapocs. Súlyosbító körülmény, hogy a szerzők külön-külön tárgyalják az egyes övezetek gazdasági és kulturális fejlődését s hogy e részeket semmi sem fűzi egybe egymással. Nem sikerült megfelelő összhangba állítani a gazdasági és kulturális kérdéseket tárgyaló fejezeteket. Nem látszik világosan az alap és a felépítmény összefüggése. Ugyanígy a mezőgazdasági fejlődés éa a parasztmozgalmak alakulása közti összefüggés. Á felszólalók egy része helyesebbnek tarfotta volna, ha a kötet a gazdasági kérdéseket nem több részletben, hanem egyetlen nagv összefoglaló részben tárgyalta volna le. Viszont ez esetben — mint összefoglalójában W. Kula rámutatott — feldőlt volna a könyv egész periodizációja, mivel csak a politikai fejezeteknél maradt volna meg a periodizáció, másutt nem. Politikailag a tárgyalt időszakban 5 lengyel felkelés követte egymást, mindegyik más-más társadalmi jelleggel, ez szükségessé tette, hogy az egyes felkelések között a lefolyt gazdasági változásokat külön-külön ismertesse a könyv, mert máskülönben a felkelések érthetetlenek maradtak volna. A szerzők válaszukban rámutattak arra, hogy az anyag szétesése ellen nem valamiféle új szerkezeti megoldással kell kísérletezni, hanem lényegében a megkezdett uton járva az előadott anyag integrációját kell jobban biztosítani. Szieorú bírálatban részesült a kötet historiográfiai fejezete. Ebben első ízben történt kísérlet arra, hogy a korszak történetírásáról ha nem is teljes részletességű, de kritikai áttekintést nyújtsanak. A vita megmutatta, hogy ez roppantúl kényes és nehéz feladat. A historiosrráfiai fejezetre vonatkozóan a fő észrevétel az volt, hogy ez nem ad szerves képet a fejlődés egészéről, hanem inkább a részletek bírálatával foglalkozik. A fejezet szerzői igen erősen megbírálták a hazai burzsoá történetírás munkásságát, de ez a bírálat néha elveszett az általánosságba, sőt az általánosításba, nem volt eléggé konkrét, precíz.