Századok – 1957
Vita - Csekey István: Balugyánszky Mihály élete és munkássága 326
348 CSEKÉY ISTVÁN ezt a megtisztelő állását 1813. április 20-ától 1817. július 1-éig töltötte be.7 3 Ily módon alkalma nyílt a cári családdal és az udvarral közelebbi kapcsolatba kerülni, és állását meg befolyását élete végéig megtartani. Amikor I. Miklós cár bátyjának, I. Sándornak halála után 1825. december 14-én trónralépett, előző este magához kérette volt tanárát, hogy megbeszélje vele uralkodásának alapelveit. De egyébként is nem egy bizalmas dolgába beavatta, amikről csupán annyit tudunk, hogy értük Balugyánszkyt mindig valami külön fejedelmi jutalomban részesítette. Halála előtt egy évvel, 1846. május 4-éről írta Balugyánszky hálálkodó levelében a cárnak : ,,A felejthetetlen, halhatatlan Mária-Feodorovna császárnénak köszönöm életem legnagyobb szerencséjét, Császári Felséged személyének közelségét. Kegyes volt négy leányomat neveltetni és soha meg nem szűnt irányomban jótéteményeket gyakorolni.7 4 Miklós cáf értett is Balugyánszky tudásának és ragaszkodásának méltánylásához, és elhalmozta jóindulatának és bizalmának minden elképzelhető jelével. Szerzőnk szerint visszaemlékezéseit a cárhoz 1803-i meghívásával kezdi, „forradalmár múltjáról mélyen hallgat" (235. 1.). Valószínűleg maga sem tekintette annak. S hogy a maga idejében ez a meghívása megtörtént, szinte perdöntő bizonyíték arra, hogy nem állt jakobinus hírében. Érről barátai révén Orlay, aki 1794 és 1797 közt Bécsben egészítette ki Oroszországból tanulmányait, bizonyosan tudomást szerezhetett volna, és a Martinovics-összeesküvésben kompromittáltat aligha ajánlhatta volna a cár legbizalmasabb tanácsadóinak figyelmébe. Balugyánszky jellemzéséhez kitűnőek a kárpátorosz irodalomtörténész Evgenij Nedzel'szkij szavai : „Balugyánszky, bármily magas tisztségekre emelkedett is, sohasem vált udvaronccá, mint ahogy nem lett száraz csinovnyikká sem. Független ember volt és maradt, aki azt az életcélt tűzte maga elé, hogy rrjegismerje és az életbe is átvigye az igazságot, kerüljön az bármily árba is. Balugyánszky kitörölhetetlen nyomot hagyott tevékenységével az orosz állam és tudomány történetében ; államférfiak nemzedékeit nevelte fel, önmaga pedig úgy áll a történelem fényében, mint a fáradhatatlan munkás, a szerénység ós az igazságsajfetet mintaképe."7 5 Nemcsak rendkívüli tehetséggel, hanem nagyszerű emlékezettel volt megáldva. Még öreg napjaiban is egyetlen órát sem töltött el szehemi táplálék nélkül.7 6 Balugyánszkynak kétségkívül nagy hatása volt korának oroszországi állam- és jogéletére. Bár a szerző arra törekedett, hogy vázolja a kornak ós az eseményeknek Balugyánszky jellemét alakító hatását, mégis főleg és elsőül Balugyánszky „eleve meghatározott" jeli jmével igyekezett a kérdésekre válaszolni. Kutatásainak érdeme, hogy iparkodott fényt deríteni az orosz jogtudomány és kodifikáció olyan jelentékeny alakjának magyarországi indulására, tanulmányaira, Sonnenfelstől átvett eszméinek propagálására és feltehető forradalmi meggyőződésére, akivel két orosz monográfia is foglakozott, és akit a szovjet jogtudomány is a haladó, liberális eszmék emberének tart. Mindezek a magyar vonatkozások értékesek lehetnek Balugyánszky teljes arcképének megrajzolásához. Mivel azonban orosz életrajzai is csupán csak kísérletek és vázlatok, Balugyánszky igazi portréját majd csak annak sikerül valóban megfestenie, aki kezébe veszi Balugyánszky nyomtatásban megjelent műveit, azután pedig fáradságos helyszíni kutatásokkal előássa kötetekre rúgó emlékiratait, szakvéleményeit és előterjesztéseit ; aki ismerteti, boncolgatja és elemzi Balugyánszky megjelent műveinek és kéziratainak tartalmát, valamint felfogását és ezek alapján gondolkodásának fejlődését. Az életet és a munkásságot nem lehet elválasztani a jogi és a politikai nézetektől, mert ezek szorosan egymásba fonódnak. Még Balugyánszky kodifikációs tervezeteit is bele kellene vonni a gondos elemzésbe, és csak így lehetne határozottan megállapítani elveit. Jellemét véglegesen műveiből kiolvasható elvi szempontok határozhatnák meg. Elvi szilárdságához vagy ingadozásához képest lehetne megítélni azokat a gesztusait is, amelyeket az uralkodók irányában tett. A szerző azorban a Balugyánszky műveiben feltehetően megnyilvánuló haladó eszmék helyett Balugyánszky életét, illetőleg élete eseményeit állította előtérbe. Ennek kapcsán pedig igyekezett arcképét retusírozni, az életében jelentkező ellentmondásokat •3 Baranov, i. m. 11. p. — Pontosabban Familien-Kalender 7. p. 74 Baranov, 1. m. 36. p. — Balugyánszky a Familien-Kalenderben minden előlépést, kitüntetést, adományozást és ajándékot pontosan felsorol (6—9. p.). 75 Idézi a szerző (239—240. 1.) anélkül, hogy Nedzel'szkij munkáját egyszer is megemlítené könyvében. Már legelőször (180.1. 13. j.) id. m.-nek jelzi. Helyette íme mi adjuk meg a mii ->ontos elmét: Ocserk' Karpatoruszszkoj literaturü. Uzsgorod, Skol'naja Pomoscs, 1032. 289. p. Az i. h. 114—115. p. Balugyánszkyval a 113—11«. p foglalkozik. — Az orosz adatok körüli fáradozását hálásan köszönöm Szikszay Dénesnek, a budapesti Ügyelem; Könyvtár könyvtárnokának. 78 Baranov, i. m. 34. p.
