Századok – 1957
Vita - Csekey István: Balugyánszky Mihály élete és munkássága 326
346 CSEKEY ISTVÁX lexikonunk tartalmazta rövid életrajzát. Nyelvészeink Reguly val kapcsolatban állandóan megemlékeztek róla. A magyar jogtudomány művelői elismeréssel adóztak kodifikációs működésének, és keresték oroszországi ilyen irányú munkálkodása és a Corpus Juris Hungarici közt a szellemi összefüggést. Egyik gyűjteményes kötetünkben a- szöveghez 45 petitsorban két lábjegyzetben közöltük a Balugyánszkyra vonatkozólag 1928-ig megjelent legfontosabb magyar, orosz és más nyelvű irodalmat.64 Amióta a kolozsvári és pécsi egyetemen magyar alkotmányjogot adtunk elő, a jogtanuló ifjúság egész nemzedékei előtt foglalkoztunk Balugyánszky kodifikációs munkásságával. Kérdezzük tehát : lehet-e ezek után a szerzővel arra az eredményre jutni, hogy Balugyánszky működése jóformán teljesen ismeretlen volt hazánkban? Sok szempontból kifogásolhatnók még a szerző bibliográfiai pontatlanságait, de ez túlságosan megnövelné fejtegetéseink kereteit. Ugyanígy ostorozhatnék a magyarosság ellen gyakran vétő kifejezéseit is, mert tanulmányunk elején megdicsért stílusa megérdemli, hogy vele foglalkozzunk. Szóvá tesszük azonban néhány helyesírási hibáját, amelyhez — ha nem is következetesen — ragaszkodik. Nem tudja a szerző, hogy az akadémiai helyesírás szerint a kelet évszáma után pontot teszünk, hogy a megyék nevét két szóba írjuk, hogy az és elé, ha mondatot kapcsol, vesszőt teszünk, hogy a legnagyobb magyar atyja, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának megalapítója é-vel írta nevét stb. stb. Végül nagyobb gondot érdemelt volna a mű mind a sajtóhibák csökkentésével, mind pedig a névmutató pontosabb összeállításával.6 5 Az eredmény, hogy ujjunkon számlálhatnók meg a kötet ama lapjait, amelyek kifogás, javítás vagy megjegyzés nélkül maradtak. * Már Toldy Ferenc megállapította, hogy* Balugyánszky Oroszországban csak hazát, de nem szívet is cserélt.6 6 Régi hazájával állandó kapcsolatban maradt, és szinte megható az a nemes érdeklődés, amellyel részint a hazai ügyek, részint pedig kikerülő honfitársai iránt viseltetett. Eleinte, sőt még 1811-ben is erősen elfogta a honvágy, de azután az egyre szaporodó kötelékek erősebbeknek bizonyultak. A magyarság eredetének és nyelvünknek kutatója, Reguly Antal, Balugyánszkyék pétervári házánál — felesége, Hegei' Antónia budai leány volt, akinek részére Reguly magyar könyveket küldetett —- valósággal magyar otthonra talált. Amikor viszontagságos uráli kutatóútjáról visszatért Szentpétervárra, betegségében Balugyánszkyné ápolta. Balugyánszky élete alkonyán 1845-ben elzarándokolt még egyszer Magyarországba. Magával hozta két leányát, köztük Medcm bárónét férjével, a varsói főkormányzóval együtt és két unokáját, valamint Sándor fiát, aki akkor gárdakapitány volt. (Sajnos négy év múlva már az Olga-huszárezred ezredeseként jött el hozzánk újból a szabadságharc leverésére.) Érdekesen írja le a szerző az egykorú tudósításokból ennek a magyarországi látogatásnak a részleteit.6 7 Balugyánszky útjának egyik főcélja volt testvéröccsének, Balugyánszky Jánosnak meglátogatása. Ez évtizedekig, a 61., majd az 52. Ferenc Károly főherceg magyar gyalogezredben szolgált Olaszországban, Temesvárt és Péterváradon, később nyugalmazott ezredesként Pécsett telepedett meg.6 8 Katalin nevű leányát, aki 1816. március " Északi írások. 92—93. 1. l-l—15. j. — Az 1 tt felsorolt Balugyánszky-irodalomról a szerző már 1952 őszén a legrészletesebb tájékoztatást kapott Balugyánszky Béla ny. MÄV felügyelőtől Szegedről. Idézett kötetünket könyvében természetesen elhallgatta. es Hogy csak néhány hibát idézzünk: Balugyánszky András neve a 185., Sándoré a 208. és Sztojakovícsé a 211. lapon is előfordul ; viszont Bendáé a 104., Lódyé a 218., Napoleoné a 176., Schediusé a 48. és Szolarcsiké a 88. lapon nem. Л névmutatóban Lopukin helyett Lopuhin a helyes stb. «» Ileguly-album. XXXIII. 1. " Kár, hogy ezekben a közlésekben is oly sok a hiba. így a Honderű 3. évf. (1845) 23fi—237. lapjáról közölt tudósítás a régiességre való törekvés ellenére is eltér nem egy helyen az eredeti szövegtől, sőt az értelem rovására „álláspolczot víttak ki" helyett „vittek ki" hibával közli. (23U. I.) — A Der Ungar 4. évf. (1845) 223. sz.-ának 884. lapján megjelent közleményben kétszer wäre helyett währe (232. 1. 8. j.). A szerző csak a 61. ezredről és olaszországi szolgálatáról tud (232. 1. 7. j.), de megvan Csíkostöttösön (Baranya megye) a Balugyánszky Katalintól leszármazó Udvardy-család birtokában Balugyánszky János „52. gyalogezredbeli" alezredes 1831. dec. 26-án kelt kinevező eredeti okirata gránátos bataillon parancsnokává. — A Militär-Schematismus des österreichischen Kaiserthumes vonatkozó kötetei szerint 1816-ban százados volt a 61. magyar gyalogezredben Temesvárt, de előzőleg az ezredtörzsnél Nápolyban szolgált, ahol feleségül vette Garzaner Katalin olasz nőt. 1821-től kezdve az 52. gyalogezredbe kerül, amelynek Pécs volt a hadkiegészítő kerülete törzse pedig Veronában székelt ; 1830-ban őrnagy az ezred péterváradi századánál ; 1834-ben alezredesként nyugdíjazzák és ad honores ezredessé nevezik ki. (Ld. még a sematizmusokkal nem mindenben egyező adatait Adolph Äscher: Gechichte des к. und к. Infanterieregiments Fzm. Erzherzog Friedrich Nr. 52. 2. erg. Aufl. Wien, 1905. 1195. p.) — 1804-től Palugyanszky, 1805-től Batlugyansky néven szerepel a katonai sematizmusokban, 1830-tól 1848-ig már valamennyi katonai sematizmusban nemesként (von) fordul elő, ami döntő bizonyíték arra, hogy nemességét ebben
