Századok – 1957
Vita - Csekey István: Balugyánszky Mihály élete és munkássága 326
BALUGYÁNSZKY MIHÁLY ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁG A 345 jelbe téve : (oroszul). A jegyzetekben csupán két műnek közölte oroszul a címét,6 1 a már tárgyalt függelékben pedig igen hiányosan hatét. Szinte talányszerű, hogy egész könyvében miért közölte mégis oroszul с néhány mű címét, amikor általában magyar fordításban adta meg az orosz művek címeit. Pedig okulhatott volna a szerző a szovjetművek példát mutató, rendkívül pontos és megbízható könyvészeti közlésein. Bár a szerző igyekezett összegyűjteni a kérdés egész irodalmát, és szinte fáradhatatlannak látszik néha olyan források felkutatásában is, amelyek alig tartalmaznák könyve főhősére vonatkozólag néhány odavetett sort :6 2 máskor meg szinte szándékosság látszik a források elhallgatásában. Az a benyomásunk, hogy e módszerrel a szerző két célt akart elérni. Az egyik annak a dokumentálását szolgálta, hogy Magyarországon ő emelte ki Balugyánszkyt az ismeretlenség homályából. Könyve előszavában írja : „Meglepetéssel tapasztaltam, hogy Balugyánszky működése és életműve jóformán teljesen ismeretlen hazánkban. Balugyánszky ismeretlenségének oka nyílván abban rejlett, hogy a polgári történetírás elhanyagolt minden olyan kutatást, amely az orosz—magyar kapcsolatokat világította volna meg, mint ahogy szándékosan mellőzte azoknak az egyéniségeknek és koroknak napfényrehozatalát , akik, illetve amelyek múltukban a haladó elemet, valamint a szláv kapcsolatokat jelentették." (3. 1.) Ahány állítás, annyi tévedés. Nyelvészeink hosszú sorát lehetne felsorolni, akik Regulytól Munkácsi Bernátig és Pápay Józsefig mind beutazták Oroszország legkülönbözőbb vidékeit. Történészeink pedig Julianus baráttól Hodinka Antalig őstörténetünknek, majd újabb művelődéstörténetünknek orosz szálait tudós alapossággal, de tudóshoz méltó szerénységgel bogozták ki. De hogy csak Balugyánszkyiál maradjunk, felsoroljuk azokat a vele foglalkozó tanulmányokat, amelyeket a szerző tudatosan (vagy tudatlanul?) meg sem említett.63 E jegyzékből kitűnik, hogy vannak bizony olyan magyar munkák is, amelyek a magyar— orosz művelődési kapcsolatoknak azzal az időben és térben körülhatárolt kis korával is foglalkoztak, amelyre a szerző specializálta magát, és máris bejelentette (221. 1. 12a j.), hogy legközelebbi könyve erről jelenik meg. Mint ahogy féltékenyen mellőzte azoknak még a nevét is felemlíteni, akik az utóbbi évtizedekben őtmegelőzvemertekBalugyánszkyval foglalkozni, ugyanígy nem szabad kitudódnia annak, hogy az Oroszországba szakadt magyarországi kárpátoroszokról már a szerző előtt más is tudomást vett. Ez lehetett tehát a másik ok, amiért például Balugyánszkyval kapcsolatban Bonkáló nevét is elhallgatta, aki Kukolnyikéknak egész társaságával is foglalkozik. Mint a 63. jegyzetünkben felsorolt irodalmi összeállításból kitűnik, Balugyánszky halála után már 19 évre bekerült a magyar enciklopédiába. Azóta a mai napig minden " Л kárpátorosz I. Sz. (ezt nem adja meg) SzvencUskij müvét (12.1. 5. j.) ós a Brob/auz—Jefron Enciklopédiát, az első szót oroszosan, az utolsót magyarosan írva, holott nyilvánvaló, hogy a Brocbhaus-Lexikon orosz átdolgozásáról van szó/ De hogy hol és mikor jelent meg és hányadik kiadás, erről hallgat a szerző. — Itt jegyezzük meg, ïiogy a szerzőtől nem használt Ruszszkij biograficseszkij szlovar' közli Balugyánszky legrészletesebb lexikális életrajzát. 2. tom. Sz.-Peterburg, 1900. 451—455. p. — Ugyancsak itt említjük meg, hogy némi utánjárással még szaporíthatta volna a szerző azoknak az orosz, kárpátorosz és cseh nyelven megjelent műveknek és cikkeknek a számát, amelyek Balugyánszkyval foglalkoznak. így a sok közül csak egy, amely 1930-ig jó néhány bibliográfiai adatot közöl : Jufiian] A[ndreevics] Javorinszbij : Znacsenie i meszto Zakarpat'ja v obsesej szheme rilszszkoj piszmennoszti. Prága, Státní tiskárna v Praze, 1930. 19 p. A 15. lap 59. lábjegyzete tartalmazza a Balugyánszkyra vonatkozó irodalmat. (A mű megvan a Széchényi Könyvtárban 90 476 szám alatt.) 92 így 1>1. Fessier Ignác Aurél művének a Széchényi Könyvtárban levő kéziratos fordításából idéz, holott eredetiben két kiadásban is megjelent németül 1824-ben és 1861-ben. (Itt az i. h. 222. p.) 63 Ha már az Egyetemes magyar encyclopaediát idézte, felsorolhatta volna a többi magyar lexikont is, amely az előbbinek nyomán közli Balugyánszky élettörténetének főadatait. Ezek a következők : Magyar Lexikon. 2. к. В pest, 1889. 82—83.1. — Pallas Nagy Lexikon. 2. k. Bpest, 1893. 555. 1. — Révai Nagy Lexikona. 2. k. Bpest. 1911. 523. 1. — Egyéb művek, cikkek és tanulmányok, amelyek Balugyánszkyval is foglalkoznak : Reguly Antal, újabb.levelei fentebb a 32. j.-ben. — Eötvös József: Iteguly emlékezete. (Budapesti Szemle, 18. k. 1863. 39—75. 1.) Balugyánszkyra 48.1. — A magyar királyi jogakadémiák és joglyceumok története. Pest, 1873. 273.1. Balugyánszkyra 52., 102. és 107. I. — Pápay József értekezése fentebb a 31. j.-ben. — Lehoczku Tivadar: Beregvármegye monographiája. Ungvár, 1881—1882. 2. k. 133. 1. — A 41. j.-ben felsorolt tanulmányaink. —.Bonkáló Sándor: A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés. Pécs, 1935. 79 1. (Felvidéki Tudományos Társaság. 1, 2.) Balugyánszkyra 43. 1. — Iványi Béla tanulmányai a 41. j.-ben. — Varga László értekezése a 21. j.-ben. — Bacsinszky Tivadar: Orosz—ruszin kapcsolatok а XIX. század közepén. Ungvár, Kárpátaljai Tudományos Társaság nyomdája, 1942. 108 1. Bibi. 104— 106. 1. (A budapesti. . . tudományegyetem keleteurópai történeti intézetének kiadványai 6.) Balugyánszkyra 6—9., 17. és 104.1. — Hegedős Lajos: Egv dunántúli tudós útja 100 évvel ezelőtt az oroszországi rokonnépek között, [lteguly Antal.) Pécs, 1945. 14 1. — Trócsányi Zoltán: Magyar nyelvtan orosz nyelven 1855-ből. (Magyar Nyelvőr, LXXIV — 1950. 7—14 1.) Ebben Deskó Endre „Vengerszkaja grammatika"-járói ír, melynek szerzője Balugyánszky pesti rábeszélésére 1845-ben vándorolt ki Oroszországba. Balugyánszkyra idézi a Hazai Tudósítások 1807. évf. 3. félesztendei [!] 7. és 10. számaiból ,,A' Moszkvai Magyarok" című tudósítást, amely megállapításunk szerint abból a levélből készült, amelyet Balugyánszky 1807. május l-éről intézett Miller Ferdinándhoz (30. és 78. 1.). — Trócsányi 1950-i tanulmányának mintegy ismertetése [Tóth László) : A Balugyánszkyak (Kis Újság, 1951. jan. 71.). — Trócsányi ezeket az adatokat felhasználta már „Magyarok Oroszországban" című cikkében is, amely a Magyarság 1933 körüli egyik évfolyamában jelent meg. — Legújabban már a szerző könyvének adatai alapján ír Balugyánszkyról (35—39. 1.) Agárdi Ferenc: Magyarok a cári Oroszországban. Bpest, 1955. 78 1. (A Magyar—Szovjet Társaság kiad.). — Mondanunk sem kell, hogy a Balugyánszkyval foglalkozó tanulmányok száma még e felsorolásunkkal sem teljes.
