Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
294 ZSIGMOND LÁSZLÓ Államok és Anglia^garanciáitól tette függővé — ezzel együttjáró komoly engedmények árán.15 4 Éppen ezen engedményektől és Franciaország önálló, nagyhatalmi, imperialista politikájának ezekből fakadó korlátozásától tartott Poincaré, Clémenceau egyik legkíméletlenebb ellenfele.15 5 Poincaré ideje még nem érkezett el, bár az általa képviselt politikai irányzat hatalomrakerülésének a feltételei már érlelődtek. Az 1919. november 16-i nemzetgyűlési választások a jobboldali és szélső nacionalista pártok koalíciójának, a „nemzeti blokk"nak a győzelmét eredményezték. Clémenceau pártja, a francia politikai élet hagyományos középpártja, a radikális párt, mandátumainak a felét elvesztette. A választások kimenetele megpecsételte Clémenceau sorsát és még nehezebbé tette helyzetét hátralevő miniszterelnöksége idején. Clémenceaunak a Legfelső Tanács ülésein és a londoni értekezleten számolnia kellett a francia belpolitikai helyzet rendkívül gyors jobbratolódásával és ennek közvetlen kihatásával a külpolitikára. Mentenie kellett azt, ami menthető és Londonból a francia—angol együttműködés biztató reménységével kellett hazatérnie.15 6 -1919 decemberében az angol és francia entente-nak még volt annyi ereje, hogy Németországot — végül is' — a békeszerződés életbeléptetésére kényszerítse. A Legfelső Tanács december 16-i ülésén15 7 ismertették a németeknek két nappal azelőtt beérkezett jegyzékét, amelyben az eddigi legfőbb ellenvetésüket — az Egyesült Államok távolmaradását — elejtik és különböző engedmények fejében hajlandónak mutatkoznak a feltételek elfogadására és a békeszerződés életbelépésének a biztosítására. Német felelős körökben tisztában voltak azzal, hogy nincs elég erejük ahhoz, hogy akár egyedül Franciaországgal kenyértörésre vigyék a dolgot.15 8 Ugyanakkor nem maradt titokban előtt ük, hogy ategnapi szövetségesek, Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok között mennyire meglazult a szövetségi viszony és azt a maguk érdekében — maximálisan — ki akarták használni. Innen a további huzavona december második felében. az volt a politikája, hogy az antant mellett álljon. Ezért hevesen támadták. Ha arra kényszerülne, hogy lemondjon tisztségéről, kollégái sokkal nagyobb ellenállással találnák magukat szembe." 154 Az angol ós amerikai szövetségesekben való csalódást és az abból fakadó keserűséget tükrözik Clémenceau visszaemlékezései a „Grandeurs et mis res d'une victoire" (Paris, 1930) c. könyvében. A Clémenceau-féle (és Tardieu által támogatott) politika igazolását kívánja adni Andre Tardieu: La paix (Paris, 1921) c. könyve. — L. még a francia nemzetgyűlés 1919. szept. 2-i és 1923. nov. 23-i üléseit (Documents aux négociations concernant les garanties de la sécurité . . Id. mű, 61—89. és 246—266. 1.) — Clémsnueau politikájáról a kortárs visszaemlékezését tartalmazza Jean Martét: M. Clémenceau and the Versailles Treaty c. előadása (Journal of the Royal Institute of International Affairs. 1930. nov. 782—800. 1.). 155 O. Clemenceau, id. mű, 200—201. 1. — Clémenceau leírja, hogy amikor 1919 tavaszán tudatta Poincaréval, hogy angol részről katonai garanciát ajánlottak fel Franciaországnak és ehhez az Egyesült Államok csatlakozása is várható, Poincaré nem volt elragadtatva. Nem válaszolt, ami nála rendszerint a helytelenítés jele volt. — L. még Poincaré levelét (1919. ápr. 28.) Clémenceau-hoz. Documents relatifs aux négociations concernant les garanties de la sécurité . . Id. mű, 45—47. 1. 166 Br. F. P. — 1919—1939. Első sorozat. II. köt. 1919. 754. 1. A dec. 13-i megbeszélésen Clémenceau hangsúlyozta : „A fő kérdés Németország és közöttünk, vagyis Franciaország és Nagy-Britannia között van. A szerződés iendelkezései alkalmazásának keh leginkább lekötnie a konferencia figyelmét." 167 F. R.—P. P. C. 1919. IX. köt. 559—561. 1. 168 Br. F. P. — 1919—1939. Első sorozat. V. köt. 1919. 921—922. 1. L. H. Stuart jelentését Curzonhoz (1919. dec. 16.).
