Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
.A VERSAILLES! BÉKESZERZŐDÉS ÉLETBELÉPÉSE 277 Németország fő érve : az Egyesült Államok távolmaradása volt. Az Egyesült Államok távolmaradása azonban nem zárta ki és nem tette lehetetlenné a békeszerződés életbelépését. A békeszerződés 440-ik cikke ugyanis úgy intézkedett, hogy amennyiben egyrészt Németország, másrészt a szövetséges és társult nagyhatalmak4 0 közül hárman a békeszerződést ratifikálták, úgy az okmány letétbe helyezéséről jegyzőkönyvet kell készíteni és az első jegyzőkönyv elkészültével életbelép a békeszerződés mindazon országok között, melyek azt ratifikálták. Az első jegyzőkönyvnek jelentősége viszont abban állott, hogy elkészültével egyidőben (amint ezt a 440-ik cikk kimondja4 1 ) életbelépnek a békeszerződésben foglalt rendelkezések végrehajtását előíró határidők is. Október 13-án, amikor Lersner német delegátus a szóbeli közlést megtette, egyrészt Németország (1919. július 9.), másrészt Olaszország (1919. október 6.), Nagybritannía (1919. október 10.) és Franciaország (1919. október 13.) a békeszerződést ratifikálták4 2 és ezzel létrejöttek a feltételei annak, hogy a békeszerződés életbe lépjen. A Legfelső Tanács október 18-i ülésén a békekonferencia szerkesztőbizottsága ezekután beterjesztette a ratifikációs okmányok letételéről szóló jegyzőkönyv javaslatát4 3 , melyet4 4 el is fogadtak. A békeszerződés életbelépésének a halogatása nem volt kockázat nélkül Németország szempontjából sem. Az 1918. november 11-én megkötött fegyverszüneti egyezmény XXXIV. pontja kimondotta4 5 , hogy amennyiben Németország nem tesz eleget a fegyverszüneti egyezményben vállr.lt kötelezettségeinek, a fegyverszünet felmondható és az ellenségeskedések újból felvehetők. Nyilvánvaló, hogy ha a békeszerződés úgy lép életbe, hogy Németország még a fegyverszüneti egyezményben vállalt kötelezettségeinek sem tett eleget, az kétségtelenül komoly veszélyt jelent és újabb összeütközések lehetőségeit rejti magában. Németország sorozatos szerződésszegése indította arra a Legfelső Tanácsot, hogy október 20-i ülésén kimondja ; hogy 1) Foch marsall és az illetékes bizottságok: a Szövetséges Fegyverszüneti Bizottság (Köln), a Szövetséges Tengerészeti Fegyverszüneti Bizottság (London) és a Pénzügyi Bizottság négy napon belül készítsenek jelentést a Tanács számára a fegyverszüneti egyezmény végre nem hajtott rendelkezéseiről ; 2) hogy Eyre Crowe tegye meg a szükséges lépéseket, hogy a Szövetséges Tengerészeti Bizottságtól ezt a beszámolót megkapják46 . A határidőt pontosan betartva í 40 Hogy mely hatalmak értendők a szövetséges és társult nagyhatalmak fogalma alatt, arra utal a békeszerződés bevezető része, amidőn név szerint megjeleli az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Olaszországot és Japánt (Der Friedensvertrag von Versailles. 1. l.).'Maga a kérdés már a békekonferencia elkészítő szakaszában felmerült. Bár a megállapodás értelmében (F. R—P. P. C. 1919. Hl. köt. 157—207. 1.) a békekonferencia valamennyi győztes állam teljhatalmú megbízóttaiból tevődött össze, a nagyhatalmak már kezdettől fogva maguknak tartották fenn a jogot a döntő kérdések elintézésében és csak akkor vitték a plénum elé, ha már előzetesen meguk között megegveztek. Az eredmény az lett, hogy a plénum csupán formális szerepet töltött be (Ff. W. V. Tempeiiey: A history of the Peace Conference of Paris. [London, 1920,}I. kct. 236—279. 1.) 41 Der Friedensvertrag von Versailles. 226. 1. 42 Roichsanzeiger. N° 154. 1919. júl. 11. — Gazetta Ufficiale del Regno dTtalia. N° 238. 1919 okt. 7. — The Times. 1919. okt. 11. — Journal officicl dc la République Frangaise. N° 271. 1919. okt. 14. 43 F. R.—P. P. C. 1919. VIII. köt. 689—690. 1. 44 Ua. 705. 1. 46 Urkunden zum Friedensvertrage von Versailles vom 28. Juni 1919. 18. 1. 46 F. R.—P. P. C. 1919. VHI. köt. 716. 1.
