Századok – 1957
Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8
A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÉS A MAGYAR FORRADAEMI ERŐK 23 azonban legmélyebb megvetésének és halálos gyűlöletének ad kifejezést a sötét reakció imperialista rablóbandáival szemben, akik a szabad Oroszországot egy elviselhetetlenül nehéz békére kényszerítették, és akik a rablóhadjáratot orosz földön még mindig folytatják. Megingathatatlan elhatározásunknak adunk kifejezést akkor, midőn kijelentjük, hogy kérlelhetetlen forradalmi elszántsággal, a proletariátus fegyveres felkelése útján harcolni fogunk otthon a sgját elnyomóink, a saját rablókormányaink ellen mindaddig, amíg saját földünkön az új szentháromság : a militarizmus, az imperializmus és a kapitalizmus el nem pusztul, s annak romjain fel nem épül a munkások és a parasztok szociális szovjet köztársasága."1 3 A kongresszuson képviselt hadifogolyszervezetek taglétszáma elérte az 520 000 főt.1 4 A kongresszus különféle fontos kérdéseket vitatott meg azzal kapcsolatban, hogyan lehet tovább fejleszteni a forradalmi mozgalmat a hadifoglyok körében, hogyan lehet a hadifoglyokat megynerni a szovjet hatalomnak, hogyan kell előkészíteni a hazatérőket a hazájukban folyó forradalmi harcba való bekapcsolódásra. A magyar kommunista szervezet az OK(b)P segítségével különösen nagy és eredményes munkát végzett, amely a továbbiakban igen nagy mértékben hozzájárult a magyarországi forradalmi mozgalom fejlődéséhez. Magyarországon tovább fejlődött a forradalmi erjedés; ez megnyilvánult az országszerte lezajlott májuselseji sztrájkokban is. Tovább növekedett a katonaszökevények száma is. Ferry altábornagy, a csendőrség főfelügyelője 1918 június elején jelentette, hogy növekedett az elfogott katonaszökevények száma. 1916-ban 39 000, 1917-ben 82 000, 1918 első negyedében pedig 45 000 volt a számuk. A főfelügyelő kijelentette, hogy ennek alapján év végéig az elfogott katonaszökevények száma eléri a 150 000 főt. Azt nem sejtette, hogy mi történik az év végéig, s nem közölt semmiféle adatot az el nem fogott katonaszökevényekről, de annyit mondott, hogy csak a „kisebbik részt" lehet elfogni, mert semmi támogatást nem kapnak a szökevények elfogásához, sőt, a lakosság egyre nagyobb mértékben támogatja a szökevényeket.15 De a katonák körében folyó erjedésnek nemcsak az lett az eredménye, hogy növekedett a katonszökevények száma, hanem az is, hogy elszaporodtak a lázadások és a helyi felkelések. Május 20-án Pécsett felkelt egy gyalogezred. A felkelők elfoglaltak két laktanyát, a belső pályaudvart és egy külső pályaudvart s megindultak a belső negyedek felé, hogy elfoglalják az egész várost. A felkelők puskával és géppuskával voltak felfegyverezve. A lakosság segítette őket. A kormányszervek azonnal két gyalogezredet, egy huszárezredet, tüzérségi és csendőrségi alakulatokat vetettek be a lázadók ellen. A felkelők bátran harcba bocsátkoztak, de nem tudták tartani magukat a kormánycsapatok öt-hatszoros túlerejével szemben. Többszáz felkelők elfogtak, megkezdődtek a kivégzések. A felkelők egy része kitört a gyűrűből, s a város környékén folytatta a harcot. 13 R'ibinovic; József: „Proletárfoglyok országos kongresszusa". Magjelent a „Forradalom" o. lapban, Omszk, 1918. máj. 1. Ld. : A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. V. 107. 1. 14 A „Pravda" 1918. ápr. 16-i jelentése alapján. 15 A Hadtörténeti Intézet Levéltára : 1918—15 a—7845. (14652)
