Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
266 SZ. ORMOS MÁRIA. Amíg a magyar szociáldemokrata párt tehát támogatta a kormány népszövetségi akcióját, hevesen ellenezte a jobboldali legitimista csoport. Bánffy külügyminiszter panaszkodott Horthynak küldött jelentésében az ellene irányuló sajtótámadások miatt, amelyek genfi útját kísérték. Ebben a hadjáratban a szélsőségesen reakciós Magyarság járt az élen. A Magyarság, miután több cikkben elítélően szólt a magyar kormány állítólagos „békés, megnyugvó, lakáj, meghunyászkodó, alázatos" stb. politikájáról és helytelenítette Magyarország belépését a Népszövetségbe, azt ajánlotta, hogy Magyarország lépjen Törökország, azaz a háború útjára. Lényegében ezt a véleményt fejtette ki Andrássy Gyula is a Magyarság 1922. szeptember 23-i számában megjelent cikkében.12 5 A fajvédő lapok — a Szózat és A Nép — mm bírálták ugyan a magyar kormány belépési szándékát, de a Népszövetségről, a „külpolitikai széplelkek" által létrehozott „kaszinóról", s a benne helyet foglaló „vegyes erkölcsű társaságról" szélsőségesen elítélő nézeteket hangoztattak.12 6 Magyarország népszövetségi belépésének ratifikációs vitája a parlamentben nem váltott ki különösebb izgalmat. Valamennyi felszólaló — a Népszövetség hibáinak felemlítése mellett — helyeselte a kormány lépését. Üdvözölte Magyarország belépését a szociáldemokrata párt képviselője, Peidl Gyula is, megállapítva, hogy a szociáldemokrata pártnak ez az álláspontja igazolja, hogy ,, ... a haza szempontjából a szociáldemokrata párt nemzetközisége nem olyan veszedelmes, mint azt egyik-másik oldalról feltüntetni igyekeznek".12 7 A felszólalónak kétségkívül igaza volt. A jobboldali szociáldemokrata • vezetők hazafisága, ami a revízió követelésében jutott kifejezésre, egyet i jelentett a magyar kizsákmányoló osztályok uralmi köreinek kiterjesztésével. Ezen az alapon, ha okozott is néha kellemetlenségeket, a magyar uralkodó osztályok szempontjából mégsem volt túlságosan veszedelmes az az „internacionalizmus", amely távolról sem a nemzetközi proletariátus forradalmi egységének követelését jelentette, hanem magában foglalta először is a jobboldali szociáldemokrácia nemzetközi összefogását a kommunizmus, a Szovjetunió ellen, továbbá a magyar szociáldemokrata jobboldal részéről a nyugati államok „demokratizmusának" bámulatát és követendő például való állítását, amiben egyébként kifejezésre jutott a magyar jobboldali szociáldemokraták egész programjának reformizmusa, végül pedig — a magyar szociáldemokrata párt jobboldali vezetőinek pacifizmusát. Peidl hozzászólásában iparkodott azt is bemutatni, hogy a szociáldemokrácia álláspontjának érvényesülése teljes mértékben megfelel a magyar uralkodó osztályok érdekeinek. „ . . .Ha afelett talán lehetnek viták közöttünk, hogy az események okait hol keressük, de abban megegyezhetünk valamennyien, hogy háború nélkül nem lett volna Magyarországon forradalom, nem lett volna bolsevizmus és 126 Magyarság, 1922. szept. 13. Andrássy: A Danaidák ajándéka (vezércikk). Lásd még: Magyarság, 1922. aug. 11. .Rangemelés (vezércikk). — Uo. 1922. szept. 5. A magyar kérdés Genfben (vezércikk). — Uo. 1922. szept. 12. Kelet felől (vezércikk). — Uo. szept. 14. A drága tagsági hely (vezércikk). 126 A Nép 1922. szept. 19. A nemzetközi bakkasztalnál (vezércikk). Lásd még: A Nép, 1922. szept. 12. A kisántánt és szövetségesének új októberi politikája. —- Szózat 1922. szept. 10. Oláh politika. —- Uo. szept. 19. Magyarország a Népszövetségben. 127 Az 1922. évi június hó 10-ára hirdetett Nemzetgyűlés Nyomtatványai. Napló IX. Budapest, 1923. 210. 1.
