Századok – 1957
Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8
A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÉS A MAGYAR FORRADAEMI ERŐK 21 a breszti tárgyalásokon előadtak. A megbízottak breszti magatartásáról érkezett botrányos hírek nagy aggodalmat keltettek abban a tekintetben, hogy meghiúsul a régóta várt béke megkötése ; a kormánykörök mind jobban lepleződő igazi rablócéljai nagy felháborodást kavartak, s fellángolt a rokonszenv az igazságos békéért harcoló és a kizsákmányolók hatalmát megszüntető orosz munkások iránt. Mikor pedig Magyarországra megérkezett a hír, hogy a német és az osztrák munkások harcos tiltakozásba kezdtek, s különösen hogy a bécsi munkások, akiket elkeserített a Bécsben dúló, még a budapestinél is nagyobb éhínség, nagyszabású politikai tömegsztrájkot indítottak — kirobbant a népharag Magyarországon is. A sztrájk január 18-án kezdődött számos budapesti és környéki gyárban. Másnap tovább terjedt mind a fővárosban, mind egyes vidéki városokban, szénmedencékben stb. Január 19-én gyűléseket tartottak, amelyeken a pártvezetőség megbízottai beszéltek, hogy lecsillapítsák a tömegmozgalmat. Január 20-án újabb tömeggyűlésekre került sor, ezeket tüntetések követték, melyek során a munkások összeütköztek a rendőrséggel. A tömegek viharosan tiltakoztak az- imperialista békefeltételek ellen, követelték, hogy fogadják el a szovjet kormány feltételeit. A tüntetések megmutatták a kormány és a monarchia ellen irányuló népharag roppant erejét. Az opportunista és áruló vezetők igyekeztek elterelni a figyelmet a magyar kormány és a király felelősségéről, úgy próbálták feltüntetni a dolgot, mintha csupán a militarista körök, s elsősorban természetesen a német militarista körök felelősségéről volna szó. A manővernek az volt a lényege, hogy a népnek az annexió nélküli békére és a közellátás megjavítására irányuló követelését összekössék ,,a választójogi törvény azonnali megtárgyalásának" követelésével. A gyűléseken éppen ilyen határozati javaslatokat terjesztettek elő, s a kormányhoz küldöttséget menesztettek ezekkel a követelésekkel. Január 20-án délután ez a küldöttség beszámolt a bizalmi férfiak értekezletének, s közölte, hogy a miniszterelnök „kielégítő választ" adott s javasolta a sztrájk befejezését. Heves viták és a bizalmiak egy részének erélyes tiltakozása után a pártvezetőségnek mégis a legtöbb helyen sikerült január 21-én beszüntetnie a sztrájkot. A tömegsztrájk lefújása olyan erélyes ellenzéki hangulatot idézett elő a szakszervezeteken és a szociáldemokrata párton belül, hogy a pártvezetőség lemondott, és február 10-re rendkívüli pártkongresszust hívott össze. Még a kongresszus előtt, február 1 —3-án zajlott le a cattarói matrózok felkelése. A kormánykörök mindent elkövettek, hogy a több hadihajóra kiterjedt felkelés hírei minél szűkszavúbbak és félrevezetőek legyenek, de a hírek elterjedtek és jelezték az osztrák—magyar hadsereg és hajóhad további bomlását. A szociáldemokrata párt rendkívüli kongresszusa a Monarchia politikai és immár katonai válságának további gyors súlyosbodása közepette ülésezett. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt kongresszusának sajátos összetétele volt ; a szakszervezetek ..kollektív tagjai" voltak a szociáldemokrata pártnak, s a pártkongresszusi küldöttek többsége a szakszervezetek, elsősorban a szakszervezeti bürokrácia képviselője volt. A kongresszuson a jobboldali vezetőknek sikerült megszilárdítaniuk pozícióikat s a régi összetételben megválasztatni az új vezetőséget.