Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
236 SZ. ORMOS MÁRIA parlamenti beszédében így jellemezte : „Az a folytonos szervezkedés, az a nyughatatlan atmoszféra, az a puccsokra való készülődés, amelynek szemtanúi voltunk hónapok óta, csatasorba állította az ország szomszédjában élő összes államokat és nagymértékben hozzájárult a kisentente létesüléséhez, vagy legalább is teljessé tételéhez."2 4 „ . . . azt a tényt, hogy április óta úgy külpolitikai, mint katonai szempontból helyzetünk tetemesen romlott, letagadni nem lehet. Azóta egészült ki a rapallói szerződés, az a szerződés, amit Csehország Jugoszláviával kötött, azon szerződésekkel, amelyeket Románia kötött egyfelől Csehországgal, másrészt Jugoszláviával."2 5 A felvétel kérdésében tehát a kormánynak számolnia kellett a kisantant ellenzésével és általában Magyarország kedvezőtlen külpolitikai helyzetével. Ebben az időben megélénkült a Magyar Külügyi Társaság tevékenysége. A népszövetségi osztály különösen a Népszövetségi Ligák Uniójának 1921 júniusában Genfben tartott V. konferenciáján buzgólkodott. Mivel a Külügyi Társaság a Külügyminisztérium irányítása alatt és intencióinak megfelelően dolgozott,2 6 a Magyar Népszövetségi Tanács delegáltjainak tevékenysége fényt derít a magyar kormány állásfoglalására, kívánságaira a Népszövetséggel kapcsolatban.2 7 A genfi konferencián kiderült, hogy a magyar kormány szeretné a belépésnél elkerülni a trianoni békeszerződés önkéntes elismerését, hogy „békés" 24 Bethlen István gróf beszédei és írásai. 209. 1. 25 Uo. 215. 1. 26 A Külügyi Társaság rendszeresen jelentést tett a miniszterelnökségnek, illetve a Külügyminisztériumnak tevékenységéről. Az 1922-es évre vonatkozó jelentésekből • kitűnik, hogy ezt korábban is megtette. Lásd : OL. ME. 1922—1—297, 1922—XIV—411 (6069) stb. — 1923 végén, 1924 elején a Külügyminisztérium ellenőrzése alá vonta az összes fontosabb társadalmi, tudományos és gazdasági szervek külföldi kapcsolatait. E szerveket felszólították, hogy keressenek kapcsolatot a Népszövetség főtitkárságával, illetve különböző osztályaival. Előterjesztendő memorandumaikat, petícióikat előzetesen % be kellett mutatniok a szakminisztériumoknak, amelyek felterjesztették azokat a Külügyminisztériumnak is. OL. ME. 1923—T—J104, 1923—L—6022. 27 A konferencia hat albizottsága közül a magyar küldöttek háromban kaptak helyet. A Népszövetség alapokmányának revízióját tárgyaló bizottságban Ludwig Ernő főkonzul három javaslatot terjesztett elő. Javasolta, hogy a Népszövetség alapokmányát válasszák el a békeszerződésektől, továbbá, hogy a Népszövetségnek minden nemzetközileg elismert állam tagja lehessen egyszerűen azon az alapon, hogy belépési szándékát kinyilvánítja és végül, hogy szüntessék meg a népszövetségi tanácsban a vétójogot,, tehát azt az elvet, amely szerint határozat csak egyhaúgú szavazás esetében születhetik. Mindhárom javaslat rendkívül figyelemre méltó. A magyar politikai körök egyik dilemmája a Népszövetséggel kapcsolatban éppen abban állt, hdgy ha Magyarország belép a Népszövetségbe és elfogadja az alapokmányt, úgy — tekintettel arra, hogy az alapokmány szoros kapcsolatban áll a békeszerződéssel és egyik a másiktól elválaszthatatlan — jószántából elismeri a trianoni békeszerződést, amit egyszer — úgymond — csak kényszerből tett meg. A magyar kormány számára kényelmetlen volt a békeszerződés ilyen — bár formális —, de mégis hivatalos és önkéntes elismerése. Ennek elkerülését célozta Ludwig javaslata, amit azonban a francia küldöttség heves tiltakozására a bizottság elvetett. A második javaslat első pillanatra azt a látszatot kelti, mintha a magyar küldöttség e javaslattal a Népszövetség általánossá tétele és demokratizálása mellett szállna síkra. Valójában azonban arra törekedett, hogy szélesebbre nyissa a Népszövetség kapuját a legyőzött, hozzá hasonlóan revansra szomjazó államok, elsősorban Németország előtt, de ugyanakkor jól elreteszelje az akkor még köztudomásúan nemzetközileg cl nem ismert Szovjet-Oroszország előtt. Jellemző, hogy a bizottság, noha Ludwig eredeti javaslatát olyan értelemben módosította, hogy a felvételt továbbra is esetenként kell elbírálni, egyhangúlag elfogadta az olasz küldöttség Németország felvételét célzó indítványát. Ezzel olyan határozatot tett magáévá, ami a magyar javaslat formájának
