Századok – 1957

Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227

230 SZ. ORMOS MÁRIA az antant, mindenekelőtt Franciaország hozzájáruljon.8

E tárgyalásokkal párhuzamosan Horthy érintkezésbe lépett a volt német vezérkar képviselőivel, közelebbről Ludendorff környezetével. Képviselői valamivel később elvileg megegyeztek a bajor körökkel egy német—magyar közös „bolsevistaellenes" katonai akcióban, amelynek célja lett volna többek között Ausztria megszállása is.9

A Horthy-klikk a háború utáni első két évben mindezek alapján abban reménykedett, hogy tekintettel a bolsevizmus elleni harcban szerzett „érdemekre" — melyeket jórészt csak ezután, a tervezett szovjetellenes intervencióban kívántak összegyűjteni — a trianoni békeszerződés hatályon kívül helyezése, a magyar uralkodó osztályok kizsákmányolási területének kiterjesztése viszonylag könnyen, nagyobb nemzetközi ellenállás nélkül, sőt esetleg a nagyhatalmak hallgatólagos támogatásával könnyen megvalósítható lesz. E tervek keresztülvitelének fő feltétele az antanthatalmak hozzájárulása volt. A magyar politikai köröknek ezért bizonyos lojalitást kellett mutatniok velük, hirdetett eszméikkel és legfőbb nemzetközi politikai szervezetükkel, a Népszövetséggel szemben. Ebből is adódott többek között, hogy a magyar kormány már 1920 elején hangoztatta Magyarország belépési szán-8 E tárgyalások részben a Simonyi—Semadam-, részben a Teleki-kormány idején folytak. Lásd erre : Iratok az ellenforradalom történetéhez. I. Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon. 1919—1921. Bpest, Szikra, 1953. 390—422. 1. 9 Benes e megegyezéssel kapcsolatban memorandumot nyújtott be a Népszövetséghez, amit véleményezés céljából Cunninghame ezredesnek, a bécsi angol katonai misszió vezetőjének küldtek meg. Benes memorandumában rámutatott arra, hogy e megegyezés a versaillesi, ületve a trianoni és saint-germaini békeszerződések ellen, az antant ellen irányult. Cunninghame ezredes a bécsi magyar követség titkárától, Boroviczénytől kért felvüágosítást, aki résztvett az említett tárgyalásokban. Cunninghame kijelentette neki, hogy jelentését ,,. . . olyanképpen szándékozik megfogalmazni, . . . hogy a memorandumban foglalt vádak Magyarország, illetve a Kormányzó Űr ő Főméltósága ellen élüket veszítsék." Boroviczény a következő magyarázattal szolgált az ezredesnek : „Röviddel a Kapp-puccs bukása után. . . (1920. márc. 17. — Sz. O. M.) Ludendorff környezetéből azzal a kéréssel fordultak a kormányzó úrhoz, hogy tegve lehetővé, hogy az Erhardt dandár, amely megbízható antibolseviki elemekből áll, s melyet Németországban feloszlatnak, Magyarországon helyeztessék el. A Kormányzó válasza határozott elutasítás volt, azzal az indokolással, bogy a dandár számára Magyarországon sem élelem, sem felszerelés nincsen. Ember van Magyarországon is elég, egy esetleges anti-bolseviki akcióra, de felszerelés egyáltalán nincs, élelem pedig csak nagyon szűken. Kevéssel később. . . bajor részről fel lett Magyarország szólítva, hogy vegye fontolóra a helyzetet, amely akkor állana be, ha Oroszország Lengyelországot letörné, a porosz spartakisták egyesülve az oroszokkal Poroszországot és Csehországot bolsevizálnák, s ha akkor a Duna vonalán nem volnának feltartóztathatok, Magyarországnak pusztulnia kellene. De a Duna-vonal csak altkor ellenállóképes, ha egész hosszában töretlen. Ausztria ekkor szocialista kormány alatt volt, amelyről nem lehetett feltételezni, hogy a bolsevikik ellen a harcot felvegye. Szükséges lett volna tehát a Dunát egész hosszában magyar és bajor csapatokkal megszállni, ami természetesen Ausztria megszállását jelentette volna . . Hogy ezen megbeszélések folyamán milyen részletek merültek fel nem hivatalosan felelős személyek részéről, — nem bírálható meg, az azonban bizonyos, hogy a felelős közegek szemében egyedül a bolsevista veszedelem lebegett, s a tervnek ólét az Entente ellen fordítani senkinek sem juthatott eszébe ; annál kevésbé, minthogy bajor részről ismételten hangsúlyozták, hogy a terv megvalósulása esetére francia támogatás volna várható. . . francia részről Varsó veszélyeztetésekor a magyar katonai segítséget a francia hadvezetőség számításba vette. . . az egész ügy aktualitásét vesztette az orosz vereséggel..." O. L. KüM. res. pol. 1921-—1.