Századok – 1957

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Kiadatlan Görgey-iratok 1849 augusztusából 198

220 PAOH -ZSIGMOND PÁL Menetünk éle, amelyet Görgey Ármin mozgó hadoszlopa képezett, Vác déli oldalán, a vasút közelében ütött tábort ; de röviddel ezután erős támadást kapott az orosz hadsereg előhadától. Magyar részről Görgey Ármin mozgó hadoszlopa tartotta állását, köz­ben pedig a jobbszárnyon az 1. hadtest, a balszárnyon a 3. hadtest lassacskán harcba bocsátkozott és megőrizte korábban elfoglalt állását. Azok az értesülések, amelyeket az ellenfél erejéről és elhelyezkedéséről még aznap szereztem, arra a gondolatra vittek, hogy nincsenek előttem jelen­tékeny számú csapatok, hogy tehát az áttörést Ceglédig könnyen végre lehet hajtanom. — Mégis seregemnek legalább egy pihenőnapót kellett adnom ; erre július 16-át jelöltem ki. Még aznap, a pihenő után, eléggé későn, erőszakos kémszemlét terveztem, hogy az ellenfél valóságos számáról bizonyosságot szerezzek; de mivel déltájban azt a megbízható hírt kaptam, hogy herceg Paskievics tábornagy személyesen áll velem szemben, meggyőződtem annak lehetetlen­ségéről, hogy keresztültörjek az orosz vonalakon és úgy döntöttem, hogy haladéktalanul megkezdem a visszavonulást Losoncon keresztül.9 7 A kivonulás Vácról este kezdődött és egész éjjel tartott, mert igen sok polgári állású személy — aki attól való félelmében, hogy a bizonytalan sors áldozata lesz, menekülésre adta fejét — csatlakozott a hadsereghez és annak mozgását nagyszámú szekerével erősen akadályozta. Ez a körülmény és Nagy-Sándor tábornoknak az a durva hibája, hogy még azon az éjszakán bevonta előőrseit és ezzel idő előtt felfedte vissza­vonulásunkat az ellenfél előtt, 17-én reggel kétségbeejtő helyzetbe hozott: megtudtam, hogy hátvédemet (Görgey Ármin mozgó hadoszlopát), amely Nagy-Sándor hibájából támogatás nélkül maradt a jobbszárnyon, az ellen­fél néhány lovas köteléke bekerítette és hátba támadta. Ez a hátvéd megzavarodott és rendezetlenül vonult vissza Vácon keresz­tül, hét ágyút elveszítve. A 3. hadtesttel végrehajtott merész előretöréssel hat ágyút a hót elveszettből vissza tudtunk zsákmányolni, meg tudtuk menteni a hát­védet a teljes pusztulástól és biztosítani további rendezett visszavonulásunkat. Amikor ez előretörés után az ellenfél frontális támadást nyitott, kivonu­lásunk már véget ért és továbbhaladásunk megvalósíthatóvá vált. Óriási veszedelemtől menekültünk meg annak következtében, hogy az ellenfél azokat az összeköttetéseket, amelyek mind Hatvan, mind a bánya­városok felől hadműveleti vonalunkhoz vezettek, nem használta fel arra, hogy feltartóztasson bennünket a Miskolc felé való menetelésben. Ezt a számunkra szerencsés körülményt részben annak tulajdonítom, hogy erőinkről és mozdu­latainkról szükségképpen nagyon nehéz volt megbízható értesüléseket szereznie; másrészt pedig azzal, hogy ellenséges földön az előírt hadműveleteket nem lehetett oly pontossággal végrehajtania, amely nélkülözhetetlen nagy, egy­máshoz kapcsolódó operációk sikeréhez9 8 . Putnokra érve megtudtam, hogy Miskolcon mindössze néhányezer főnyi orosz csapat van ; nyomban elhatároztam,-hogy e körülményt arra 9S Görgey nem tesz említést arról, hogy e napokban a cári főerők figyelmét Perczel seregének mozdulatai kötötték le (turai ütközet július 20-án), ami komoly tehermentesí­tést jelentett Görgey számára a Miskolcra való menetelés végrehajtásában. 97 Hogy a cári fősereg most már a Gödöllő—Cegléd felé való visszavonulási irányt is veszélyeztette s Görgeyt Losonc, Miskolc és Tokaj felé nagy kerülőre kényszerítette, éppen a Komárom alatti késlekedésnek volt a következménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom