Századok – 1957

Tanulmányok - Markó Árpád: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc hadihelyzetéhez Erdélyben 163

ADALÉKOK A RÁKÓCZI-SZABADSÁG-HARC HADIHELYZETÉHEZ ERDÉLYBEN 197 Gencsy Zsigmond ezredének más része a Fejérvár és Enyed közt i passzuson a Maros mellett. Újvárosi Szűcs János ezredes Torockó vidékén a Maros mellett, Torda, Enyed és Kocsárd között. Bikk László, Rácz András, Csáky és Teleki ezredeivel Kalotaszeg, Mogyorótelek és Gyalu környékén Kolozsvár felé vigyáz. Ujvárossi János, Vay László ezredével és a hajdú városiakkal Nagv­almáson Kolozsvár, Gyalu és Bonchida előtt. Nádaskay ezredévei Lak vidékén. Szappanos Mihály ezrede Bonchida és Dés előtt. Jósika Dániel ezrede Lápos vidékén, Beszterce, Bethlen és Dés előtt. Orosz Pál brigadéros a maga ezredével Zilahon. Boné András ezrede Kenyheczy ezredével Nagyvárad alatt. Sennyey Ferenc és Karándi Mihály ezredei Belényes vidékén.10 0 A sok nyomorúságot szívós kitartással kiálló kuruc hadinép tehát a felszabadított Erdély nyugati felén a fegyverszünet két hónapja alatt végre pihenőhöz jutott és az ezredparancsnokoknak idejük volt ezredeik rendbe­szedéséhez. Rákóczi az 1705/6 telén lefolyt hadakozásban elért eredménnyel meg lehetett elégedve. Ha az itt ismertetett táblázat adatainak mérlegelésé­vel egy pillantást vetünk Erdély nyugati felének térképére, látjuk, hogy az most már szilárdan a Fejedelem fennhatósága alá került. A kuruc ezredek a fogyatékos vagy helyenként teljesen hiányzó vezetés ellenére is a népi erők segítségével szép katonai teljesítményre tekinthettek vissza. Fokozatosan kiszorították a császári katonaságot a nyugati Erdély községeiből és annak sok kárt, veszteséget okoztak. Folytonos mozgolódásaikkal, kisebb-nagyobb helyi rajtaütésekkel és aprólékharcokkal megakadályozták a császári fő­parancsnokot abban, hogy az Erdélyben akkor állomásozó haderejét idejében összeszedhesse és a bécsi udvari haditanács parancsa szerint már a tavasz elején, tehát a fegyverszünet bekövetkezte előtt, kivezesse a magyarországi hadszíntérre. A fegyverszünet híre nem a Tiszánál érte Rabutint, mint azt remélték, hanem még mélyen bent Erdélyben. így tehát kényteleu volt a fegyverszünet lejártát is még Erdélyben bevárni és csak azután indulhatott el. Az erdélyi kuruc haderő helyzete viszont lehetővé tette azt, hogy a császári csapatok eltávozása után az ottmaradt kuruc ezredek továbbra is tért nyerjenek. Amikor pedig a következő év elején az akkor már Erdélyben parancsoló Pekry Lőrinc tábornagy csapatai 1707. február 10-én a székely­kocsárdi táborban egy erős császári csapatot megrohantak és széjjelvertek, a kurucok hadihelyzete Erdélyben annyira megerősödött, hogy Rákóczi pár hónap miilva, 1707 április elején magát Erdély fejedelmi székébe be­iktattathatta. A szegény föld népe, amelynek sorsával Rákóczi egyéni sorsát össze­kötötte, Fejedelmét ezekben a nehéz téli hónapokban sem hagyta cserben. A zsibói csata után Erdélyben bekövetkezett hadihelyzet és az elért szép eredmény ennek a népi haderőnek az érdeme. MARKÓ ÁRPÁD 100 Ahol a kimutatásban ugyanaz az ezredparancsnok és ezredének neve többször fordul elő, az azt jelenti, hogy az ezredet vagy több részre felosztva helyezték el külön­böző helyeken, vagy pedig — pl. Perényi Miklósnál —, hogy a nevét viselő ezred másutt volt és ő, személy szerint, másutt parancsolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom