Századok – 1957
Tanulmányok - Markó Árpád: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc hadihelyzetéhez Erdélyben 163
194 MAltKÓ ÁRPÁD silány állapota annyira akadályozták, hogy május végén, amikor a fegyverszüneti üzenetet hozó követek, Althann gróf és a hollandi Focking, végre Erdélybe jutottak, a marsallt nem a Tisza partján, hanem még- mélyen bent Erdélyben, Szászsebesen találták. Május 29-én adhatták át neki ott az utasítást, velük együtt érkeztek a császári főhadiszállásra Rákóczi követei is, Ordódy és Pongrácz, akik 26-án Kolozsvárra beérkezve onnan utaztak tovább Szászsebesre.92 A Fejedelemnek a fegyverszünetet elrendelő írására Károlyi még ugyanaznap válaszolt. Kifogásolja, hogy a fegyverszünetben nincs tiltó rendelkezés arról hogy azalatt Erdélyből csapatokat sem ki- sem bevinni nem szabad. Mert így most valószínű, hogy Rabutin csapatait szép csendben kilopja az országból, aminthogy a feleségét kísérő 400 fegyveresből is csak kevés tért vissza. Branyicska megvételére nincs reménye, de nem is tartja fontosnak. Csáky András, Perényi elérték a Maroson átkelve a Vaskaput és reméli, hogy mire a fegyverszünetről szóló parancs őket utoléri, már megszállották a többi passzust a verestoronyi szorosig. Holnap, azaz május 30-án kihirdeti a fegyverszüneti parancsot összes csapatainak és az ellenségeskedést beszünteti. A fegyverszünet 2 hónapja alatt rendbeszedi hadait, szabályozza az ellátást. Másnap, 30-án jelenti a Fejedelemnek, hogy a Branyicskát védő császári tiszt — Heisternek hívják — tegnap éjjel az egész várőrséggel kiszökött onnan és átment a Maros túlsó partjára. így e hely harc nélkül jutott a kurucok kezébe. Ha Rabutin mindenáron Miticzky Mózest szeretné kiváltani, akkor kérjük helyébe Krucsay Jánost, aki vitéz harc közben került amazok kezébe. „Krucsay vitézi módon viselte magát, lovát ellőtték, magának is két ujját, az jobb kezén és több lövések is estenek rajta. Én Mojsest (Miticzkyt) érette fogom kiadni, sok ezeres kapitány kellene olyan, mint Krucsay, az ki nem csak fegyverre, hanem mindenre alkalmas."9 3 * A fegyverszünet tehát 1706. május 30-án az erdélyi hadszintéren a valóságban is életbelépett. Mielőtt azonban a fegyverek elhallgattak és a hadihelyzetben nyugalom következett volna be, még egy elég véres összeütközés történt a kuruc és császári katonaság között június 3-ra virradó éjjel Alsószilvás községben, Hunyad vármegyében, Hátszeg mögött. Meg kell állapítanunk, hogy a fegyveszünet megszegésének felelőssége a kurucokat, közelebbről Csáky Andrást terheli, aki nem törődve a mindkét hadviselő félre kötelező szabályokkal, olyan harccselekményt idézett elő, amelyben súlyos veszteséget szenvedett. Csáky András Esze és Perényi hajdúival, mint tudjuk, május 26-án átkelt a Maroson Déva alatt és lejutott Vajdahunyad vidékére, ahonnan a kurucok közeledésére az ott parancsoló báró Tige ezredes csapatait visszavezette Gyulafehérvár felé. Károlyi parancsa a fegyverszünet kezdetéről 92 Feldzüge, II. Serie, VII. köt. 414—415. 1. A kuruc követeknek Kolozsvárra való érkezéséről Briccius naplójában feljegyzi, hogy a kuruc megbízottak az angliai és német békekövetekkel együtt máj. 26-án indultak tovább Kolozsvárról. Szabó—Szilágyi: Történelmi Emlékek. II. k. Pest, 1860. 93 Mindkét levele Abrudbányán kelt id. h. A Heisternek mondott tiszt nem azonos sem H. Siegbert marsallal, sem annak öccsével, H. Hannibal tábornokkal. Valószínűleg egy velük rokon császári főtiszt volt.
