Századok – 1957
Tanulmányok - Markó Árpád: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc hadihelyzetéhez Erdélyben 163
ADALÉKOK A RÁKÓCZI-SZABADSÁG-HARC HADIHELYZETÉHEZ ERDÉLYBEN 191 Április 22-én Topánfalváról jelenti Károlyi, hogy fáradozik azon, hogy az erdélyi műhelyekben puskaport, golyóbist, pallosokat, kardokat, puskacsöveket csináltasson. Nehezen megy, de bármily keveset csinálnak, jobb a semminél. Főleg a gyalogsággal van sok baja, bár a legénység jó, a tisztek, különösen Kajdi és Öllyüs ezredeiben, rosszak. De keményen fogja őket és szüntelenül küldi portyázásokra. ,, . . . most vagy próbálnak, vagy elvesznek, de egyik meglesz, mert ha nem próbál [azaz nem végez eredményes portyázást], én bizony magam lövöldöztetem meg, ne egye hiába az emberek ételét itten". Bántja őt az is, hogy, mint hallja, az udvarnál — azaz Rákóczi főhadiszállásán — fitymálólag beszélnek az ő hadakozási módjáról, azt hiszik, hogy ő itt Erdélyben jól él, pedig az nem igaz.8 0 Károlyinak az a sértődött megjegyzése, hogy a fejedelmi udvarban nincsenek megelégedve az erdélyi hadakozás eredményével és hogy Károlyi érzi, hogy csak „játékoknak" ítélik, nem pedig komoly, nagyszabású hadműveleteknek, — érthető. Rákóczi környezete bizonyára azt remélte, hogy sikerül Károlyinak a mustratáblázatokban kimutatott, eléggé népes hadával tönkreverni a gyenge és sok hiánnyal küzdő császári sereget és egész Erdélyt elfoglalni, s meg tudja akadályozni annak Magyarországba való felvonulását. Ha valóban ez volt a hangulat Rákóczi főhadiszállásán, ez csak azt mutatja, hogy nem hittek Károlyinak és nem ismerték fel azt a siralmas helyzetet, amelyben az erdélyi kuruc hadinép tengődött. Pedig, hogy egyáltalában ott megmaradhatott, sőt gyatra vezetés mellett még tért is nyert, azt elsősorban a kuruc katonaság szívósságának, önfeláldozó kitartásának lehet köszönni. Károlyi talán maga is érezte azt, hogy más, tapasztaltabb hadvezér ennyi katonasággal talán többet érhetne el ott, mert leveleiben többször említi^ hogy Pekry Lőrinc tábornagyra lenne itt szükség. Bizonyára főleg erdélyi összeköttetései és helyismeretei miatt és talán, mert magánál tanultabb hadvezérnek tartotta. Űjabb hírei szerint a németek Szászsebesnél gyülekeznek.8 1 Károlyinak erre a levelére a Fejedelem Nyitráról május 3-án válaszol. Megnyugtatja s örömmel veszi tudomásul az operatfók „folyamatját", fél azonban, hogy Rabutinnak sikerül a fegyverszünet előtt Nagyváradot elérnL ,, . . . legalább szállíttassa és pusztítsa el Kegyelmed az falukat előtte, hadd koplaljon legalább ha odajő."8 2 Május 3-án Topánfalváról Károlyi egy újabb eredményről tehet jelentést. Perényi ezredével április 28-án szép holdvilágos éjjel Gyulafehérvár alatt belopódzott a vár lábánál fekvő házakba, ott lest vetett és várta, hogy a császári őrség erről hírt szerezve onnan kijön s akkor megtámadhatja. Ugyanakkor Nyúzó Szászsebes felé indult, csónakokon átkelt a folyón, hogy a németeknek a túlsó parton levő hajóit megszerezze. De egy asszony elárulta a kurucok szándékát és elhelyezkedését és így a várőrséget nem sikerült léprecsalni. Reggel 7 óráig hevertek a kurucok a házakban. Amikor látták, hogy senki sem jön ki a várból, és Nyúzó terve sem sikerült, a reggeli órákban a kuruc hajdúság berontott a külvárosba. Ott véres kézitusára került a sor, amelynek során 20 német elesett és 34 megsebesült. Csak 4 kuruc kapott sebet, de a várőrséget kicsalni mégsem sikerült. Károlyi ezalatt útban volt Torockó felé s Kolozsvár felé fordulva útközben két német kompániát szétvert. 80 Két levele Topánfalváról ápr. 22-ről id. h. 81 Levele Torockóról ápr. 28. id. h. 82 A. R. I. k. 539—40. 1.
