Századok – 1957
Tanulmányok - Markó Árpád: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc hadihelyzetéhez Erdélyben 163
ADALÉKOK A BÁKÓOZI-SZABADSÁGHABO HADIHELYZETÉHEZ EBDÉLYBEN 179 sok, azokat értem rajta, az kik ollyanok, nem az nagj urakrul szóllok. Vajmi sokat hánnya ezt a' vitézlő rend, bizony nekem is nehéz ez, nem csak nekiek, mi tagadásom benne, a' mint hogj instálni is akarunk kegyelmes urunk előtt közönséges akarattal, ha akarjuk szolgálni a' mi kegyelmes urunkot, szolgállyák ők is közönségesen, mint Nagyságod, én 's más, szintén ugj köz ez az ügy mindeneknek, egj fejedelmünknél többet nem akarunk ismerni, mint hogj ez tettzett mind a' szent Istennek, mint a' nemes egész hazánknak, azért eő nagysághát urallyuk. Vagyon már — Istennek hála — vezérünk, a' ki után halgathatunk 's halgatunk is." Rákóczi Emlékiratainak lapjain ebből az időből szinte Orosz Pál levelének hangja csendül ki. Mélyen átérzi a vitézlő rend sok nyomorúságát, indokolt panaszát, őszintén kifakad és elítéli a nemesi rend önzését, tisztikarának fegyelmezetlenségét és kemény szavakban bélyegezi meg tisztjeinek sok mulasztását.4 9 Az egyedüli főnemes tiszt, akiről Orosz Pál jót mondhat, Csáky László gróf. Január 18-i levelében jelenti Rákóczinak, hogy ,,. . . Csáky László megmutatta magha kötelességét, ma az hadak közibe elment . . .", „gyönyörködöm magam is eö nagysága készségében, hazájához való szeretetiben és az hadak is inkább ujulnak, ha az urukat látjuk közöttük". Egyik kuruc huszárezredes nemcsak a lóvásárlásra küldött pénzt, de a zsoldpénzeket és a tisztek fizetésének felét is megtartotta magának. Károlyi kéri a Fejedelmet, hogy ,, . . . kemény exemplumot statuáljon".5 0 Január 21-én írja, hogy Ilosvay Bálintot, vicéjét és főstrázsamesterét, szóval egy ezrednek három törzstisztjét, fegyelmezetlenség miatt letartóztatta és 70 katonát küldött szét a felbomlott ezred összehajtására, amelynek katonái Szatmárban, Bereg—Ugocsában kóborolnak. Az is nagy baj, mint írja más alkalommal, hogy a tisztek tetszés szerint, engedély nélkül váltogatják szolgálati helyeiket. Kéri ezeknek súlyos megbüntetését, „ . . . mert, ha az közkatonát egyik ezredből másikba való transmigratiójáért felakasztják, bizony aequm est, hogy a tiszt dupla akasztófán függjön".5 1 Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ez a sötét kép, amit a sorokból az erdélyi kuruc hadinépről, főleg tisztjeiről kapunk, — általánosságban az egész kuruc haderőt egyaránt jellemző kép lenne. Mindez csupán az akkori erdélyi hadinépre vonatkozik és magyarázatát találjuk az ottani helyzet akkori siralmas voltában. Ugyanakkor, csupán pár hónappal előbb, az 1705 augusztusában vívott pudmerici csata egyik császári alvezére, Pálffy János altábornagy, akinek éles megfigyelő szemét, katonai képességeit ismerjük, e csata után azt jelentette Bécsben, hogy Rákóczi hadinépét már nem lehet szemenszedett szabadcsapatoknak tartani, mert igen jól megtanulták a hadimesterséget.5 2 Tudjuk azt is, hogy a Felvidéken és Nyugat-Magyarországon harcoló kuruc csapatok Bottyán és más reátermett alvezérek keze alatt valóban rendes brigádékba, hadosztályokba, szóval feszes hadrendi kötelékekbe tagolt katonaság képét mutatták és ilyen eredetű zendülések, mint Erdélyben, közöttük nem fordultak elő. 49 Rákóczi Emlékiratai, 73. és 89. 1. 60 Levele Szurdokról, id. h. jan. 6. és 18. 51 Károlyi Oklevéltár V. k. 449. 1. 62 Jelentése Komáromból 1705. aug. 24. Bécsi Kriegsarchiv, Feldacten Ungarn, 1705. 8—9. 13*
