Századok – 1957
Tanulmányok - Markó Árpád: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc hadihelyzetéhez Erdélyben 163
ADALÉKOK A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC HADIHELYZETÉHEZ ERDÉLYBEN (1705 novemberétől 1706 nyár elejéig)1 A zsibói csata a Szamos partján 1705. november 11-én a déli órákban véget ért. Rákóczi vert serege északi irányban keresett menekülést, a Fejedelem pedig szomorú szívvel vonult ki Erdélyből, mert a vereség nemcsak harcászati szempontból volt lesújtó, hanem jelentős befolyást gyakorolt a kuruc hadviselés hadászati céljaira és nem utolsó sorban Rákóczi külpolitikai helyzetére.2 Azt Rákóczi világosan látta, hogy ebben az országrészben, amelyben őt fejedelemnek választották, szilárdan gyökeret kell vernie, hogy hatalmát a valóságban is gyakorolhassa. Bécsnek viszont ugyanez a föld rendkívül fontos volt, mert Erdélyt az osztrák birodalom könnyen kezelhető tartományává akarta változtatni. Az ottani főnemességet hamar sikerült pártjára csalogatni, s törekvéseit a katolikus egyház is kezdettől fogva támogatta. Középbirtokos nemesség Erdélyben akkor kevés volt. -Ezek, de különösen a kurtanemesek, akik szinte a jobbágyokhoz hasonló életviszonyok között éltek, egyformán szenvedtek a császári katonaság erőszakoskodásai miatt. A városok polgársága megoszlott. Egy része a parasztlázongásnak vélt kuruc szabadságharctól féltette életét, vagyonát. A város szegényebb lakói azonban a kurucokhoz húztak. Az Erdély déli részén lévő szász városok a császár pártján voltak. 1 E közleményem nem tarthat igényt arra, hogy a kuruc haderő erdélyi részének hadtörténetét részletes alapossággal ismertesse és az azon a térszínen lefolyt ütközeteket, hadműveleteket összefüggően, logikus egymásbakapcsolódásban, hadrendek, helyzetvázlatok feltüntetésével írja le. Olyan rendes, hadrendi kötelékekbe tagolt seregtestek, mint a kuruc háború nyugat-magyarországi hadszinterein, itt nem léphettek még működésbe. Az itt tárgyalandó események túlnyomórészben mint egymástól független, a népi katonaság és annak népi vezetőitől önállóan végrehajtott aprólékharcok (Zrínyi Miklós kitűnő meghatározása a később guerilla majd partizánharcok neve alatt ismert harceljárásnak) zajlottak le. írásos emlékei ezeknek csak szórványosan találhatók. Csupán Károlyi Sándor tábornoknak a zsibói csatában megkímélt ezredei tekinthetők zárt egységeknek, de ezeknek harcai is gyakran összefüggés, központi irányítás nélkül folytak le. Közleményemben igyekszem eddig jórészt ismeretlen vagy felhasználatlan adatok segítségével az akkori erdélyi hadihelyzet általános és az események időrendben lefolyó képét nyújtani. E hadműveleti időszak részletes hadtörténelmi feldolgozása olyan hadtörténetkutatóra vár, akinek alkalma lesz a hadszíntér területén helytörténeti kutatásokat végezni, mert csak ilyen adatok ismeretében lehet a kuruc hadjáratnak ezt az időszakát pontosan felderíteni és -megírni. Hálás köszönetet mondok R. Várkonyi Ágnesnek, a Rákóczi-kor története alapos ismerőjének, hogy ennek az eredetileg nagyobb terjedelmű tanulmányomnak átdolgozásánál értékes tanácsaival, tárgyismeretével támogatott és segített. 2 A zsibói csata részletes leírását lásd Markó Árpád: H. Rákóczi Ferenc a hadvezér. Bpest, 1934. 289—320. 1. 11*