Századok – 1957
Tanulmányok - Mátrai László: Az anyag szerkezetének atomista felfogása a XVII. századi magyarországi filozófiában 145
158 MÁTKÁI LÁSZLÓ — amint ezt Marx és Engels tették a Német ideológiá-ban2 9 Holbach etikai nézeteinek elemzése során. Ez azonban — az adott kérdésben — még igen távoli feladat, melynek sikeres — vagyis nem vulgarizáló — megoldásához még számos marxista igényű és színvonalú tudománytörténeti részletkutatásra és „részletszintézisre" (kategóriatörténetre a lenini értelemben) van előbb szükség. Annyi bizonyos, hogy a kapitalista módon való termelés szigorúan megköveteli az anyagra, annak szerkezetére, mozgására, tulajdonságaira stb. vonatkozó összes régi nézetek radikális megváltoztatását, egyre kifejezettebben a mennyiségi-mechanikai szemlélet egyedül helyesnek felismert módszertana jegyében. Ma még — különös tekintettel a XVII. századi magyarországi viszonyok bonyolultabb jellegére is — meg kell elégednünk azzal, ha az atomisztika kérdésében mutatkozó filozófiai ellentét mögött annak közvetlen teológiai determinációját mutatjuk ki, nem firtatva most topább azt a kérdést, hogy ez vajon teológiai harc-e filozófiai mezben, avagy éppen megfordítva. Bizonyára nem új felfedezés, de sajátos következetességgel hallgatnak róla a polgári filozófiatörténészek : az atomisztika kérdésében elfoglalt tagadó vagy állító (idealista vagy materialista) álláspontnak a XVII. fzázadban közvetlen teológiai, dogmatikai okai, ill. okai is vannak. Az oltáriszentség katolikus dogmája szerint ugyanis az ostya de facto „átlényegül" Krisztus testévé (transsubstantiatio) s e folyamat lehetetlen akkor, ha — az atomisztika szerint — az ostyát bármeddig is oszt juk, mégis csak ostya-atomokból, ill. anyagi jellegét megváltoztatni nem tudó elemi részecskékből áll. Ezért van szüksége a skolasztikának anyagi atomok helyett a „szubsztanciális forma" fogalmára : ha az anyagot egy ilyen szellemi forma, „irányítja", akkor nincs anyaigi akadálya annak, hogy a forma új anyagot szerezzen magának, clZclZ BiZ át lényegülés megtörténjék30 . Ilyetén dogmatikai gondok a protestáns filozófusokat nem korlátozták s így érthető, hogy szabadomteszik magukévá az atomizmus ókori tanítását, továbbfejlesztve azt az újabb tapasztalások és igények irányában. De < hogy közöttük is vannak — mint láttuk — különbségek, annak egyik oka ismét azokban a dogmatikai különbségekben keresendő, amelyek fennállanak a kálvinista és a lutheránus teológia között is, vagyis a protestantizmuson, az antikatolicizmuson belül. A részletes kifejtés helyett itt csak röviden mutatunk rá arra a félreérthetetlen összefüggésre, hogy a radikális puritánus Apácai és a konzervatív, orthodox Pósaházi egyaránt síkraszállnak a descartesi dualizmusért az atomok kérdésével kapcsolatban : mindketten kálvinisták lévén, teológiai dogmáik csak arra kötelezik őket, hogy az úrvacsorában csupán emlékeztető szimbolumot lássanak (Zwingli), vagy legfeljebb a benne résztvevők lelki megerősödését (Kálvin), de semmiképpen sem valamiféle anyagi átalakulást vagy jelenlétet. Ugyanakkor viszont Luther Krisztus valamiféle reális jelenlétét hirdeti híveinek, bár a skolasztikus átlényegülés nélkül : érthető tehát, hogy a luthe-29 Marx—Engels: A német ideológia. (Szemelv, kiad.) Bpest, Szikra, 1952. 131—2. 11. 30 Hogy az atomisztika (elsősorban Gassendi) és a descartesi filozófia elleni teológiai támadásoknak ez valóban egyik kardinális pontja volt, azt egészen világosan megállapítja Kurd Lasswitz (Die Geschichte der Atomistik vom Mittelalter bis Newton. Hamburg-Leipzig, 1890. n. Bd. 186., 197. 1.), de — talán tapintatból — nem látja meg e harc történeti jelentőségét és súlyát.
