Századok – 1957
Tanulmányok - Mátrai László: Az anyag szerkezetének atomista felfogása a XVII. századi magyarországi filozófiában 145
150 MÁTKÁI LÁSZLÓ Legfeltűnőbb megegyezés a „vallásos mez" általánosan jellemző volta s a filozófiai és természettudományos tevékenységnek szoros összefonódása a teológia és vallás kérdéseivel. A kor minden filozófiai tevékenysége — így vagy úgy — egyben részvétel az aktuális vallási harcokban is. Ezzel kapcsolatban azonban legott feltűnik egy igen lényeges különbség is. Míg a nyugat-európai filozófia legkiemelkedőbb képviselői között elvétve is alig akadunk akadémiai pályán mozgó egyetemi vagy főiskolai professzorra (sőt : közöttük és az egyetemek között rendszerint ellenséges a közvetlen viszony), addig a XVII. századi Magyarországon a filozófia, sőt a természettudomány aktív művelői is kivétel nélkül valamely (katholikus vagy protestáns) főiskola professzorai. Erdélyi e különbséget dicséretes őszinteséggel, de kissé történetietlen nosztalgiával állapítja meg4, hiszen a történész számára éppen az lenne a meglepő, ha az akkori magyar viszonyok között hirtelen egy „világi" és önálló filozófusra bukkanna. Ez a különbség világosan jelzi, hogy nálunk a szabad, világi értelmiség kialakulása — ami Mátyás idején megindult — több lépcsővel mögötte jár a nyugati fejlődésnek. Viszont a j tudomány műhelyei, a főiskolák, bár főtantárgyuk, első fakultásuk a teológia, egyrészt mégis csak a városi élet, a polgárosodás, a fejlődő kereskedelem és ipar hatása alatt működnek, másrészt állandó kapcsolatban állanak a külföld egyetemeivel : mindkét tényező abban az irányban hat, hogy a filozófia és a természettudomány megkezdje függetlenségi harcát a teológia és a skolasztika ellen. E harc meg is kezdődik, a fentebb jelzett legfőbb ellentmondások síkján, ám teljes szélességében és mélységében csak az elsőben : a régi és az új vallás harca terén bontakozik ki. A többi ellentétek nem fejlődnek még ki teljesen a század folyamán. Közülük legfejlettebb még a régi és az új filozófia harca, bár ez a harc is inkább egy negatívumnak köszönheti intenzitását: annak ti., hogy a vallás és a filozófia harca (a másodiknak jelzett ellentét) igen | gyenge, mert az új vallás az új filozófiával szövetkezve harcol a régi vallás és a vele szövetséges filozófia ellen. Az ideológiai ellentéteknek ez a kevésbé , kifejlett és differenciálatlanabb volta hű tükröztetője a feudalizmus elleni < gazdasági és politikai harc akkori fejletlenségének, amit nem kis mértékben fokoz a nemzeti függetlenség ellen irányuló idegen elnyomó és gyarmatosító törekvések állandó növekedése is. Jelen tanulmány keretében mindemez ellentétek harcát egy konkrét filozófiai problémával kapcsolatban tessszük rövid vizsgálat tárgyává. E probléma az anyag szerkezetére vonatkozó korpuszkuláris elméletnek, közelebbről az atomisztikának a kérdése. A materializmus és idealizmus között évszázadok óta folyó harcnak egyik központi vitakérdése ez, de igen szoros kapcsolatban áll a XVII. századnak nem csupán teológiai, de természettudományi harcaival is. Ezért fölöttébb alkalmas arra, hogy elemzése a kor bonyolult ideológiai küzdelmeit széles területen, ám mégis egyetlen kérdés aránylag világos logikai szerkezetén keresztül tárja fel. < Apáczai Csere János enciklopédiájában (1653) az anyag szerkezetét elsősorban Descartes5 felfogása szerint világítja meg. „A testes dolgoknak — úgyt V 4 Erdélyi, i. m. 122. 1.: „Jámbor akadémikusok ezek, de mieink." 5 Cognoscimus eliam fieri non posse, ut aliquae álomi. . . existant. Cum enim, si quae sint, neoessario debeant esse exlensae, quantumvis parvae figurantur, possumus adbuc unamquamque ex ipsis duas aut plures minores cogitatione dividere ac proinde agnoscere esse divisibiles" (De-scartes: Principia • pbilosophiae. II. 20.)
