Századok – 1957

Tanulmányok - Endrei Walter: Középkori munkamódszerek kialakulásának történetéhez 124

142 ENDREI "WALTER A legnagyobb jelentőség kétségkívül a forgattyús lábhajtásnak, jutott,, mert megvalósítja az egyenes vonalú mozgás (taposás) átalakítását egyirányú forgómozgássá. Ezzel lehetővé válik az eszterga-megoldásnál elkerülhetetlen 50%-os meddő idő felszámolása. Ennek köszönhető a fordított irányú felhasználása is : a vizikerekekkel csak általa lehetett a kalapács, zúzó, fújtató stb. kényszerhajtását ellátni. Biztosra vehető, hogy amikor a vizikerekek ilyen természetű alkalmazásával a XV. század eleje óta találkozunk,189

az egyszerű lábhajtás forgattyús megoldása, mint plauzibilis és kézenfekvő továbbfejlesztés már bizonyos múltra tekinthet vissza. Keletkezését kitűnően szemlélteti Izrahel van Meekenem metszete (1485 körül).16

0

A rajta látható köszörűs vízszintes tengelyű &ézi-forgattyús köszörűkövet hajt meg lábával azáltal, hogy a lábitóról egyszerű zsinórt erősített a forgattyúra! Az ilyen végforgattyús, hengeres köszörűkövet a korai középkorban jól ismerték ; ilyent ábrázol az Eadwin-zsoltár (1160), amely az utrechti zsoltár (820—830) másolata.16

1

Ezen természetesen külön személy látja el a forgattyú kezelését. Mindkettő absztrakt igazság érzékeltetésére alkalmazza a köszörűs képét, tehát közismert, megszokott alakot rajzol; ezért biztos, hogy a köszörű lábitós meghajtása is jóval régebbi 1485-nél. Érdekes, hogy még Leonardo da Vinci sem ismeri a lábitós-forgattyús megoldásnál a merev összekötő-elemet. A már említett eszterga-rajzán szintén zsinór köti össze a lábitóva! a forgattyút.162

E megoldás csak akkor működik kifogástalanul, ha egy lendítőkerék^ tehetetlensége folyamatosabbá teszi a forgást. A köszörűkő önmagában ellátja ezt a feladatot, — Leonardo külön tárcsát tervez e célból a tengely végére. Ez a megfigyelés segít bennünket tovább az egyik legfontosabb későközépkori találmánynál, a lábhajtásos rokka eseténél is. A rokka előfutára, az ún. kézikerék a legősibb végtelen kötélhajtású, áttételes gép. Indiából származtatják, de valószínű, hogy önálló európai találmány. Ez a gép is a XIII. században tűnik fel és a fonás számos területén kiszorítja a gyalogorsót, mert termelékenysége annak többszöröse.16

3

Ez a fonóeszköz sem veszett_ ki egyébként teljesen, sok más néphez hasonlóan a magyarság is ismeri. A fonókeréktől az igazi rokka abban különbözik, hogy a szárnyasorsó kettős meghajtása révén a munka teljesen folyamatossá válik,- míg a gyalogorsó és fonókerék esetében minden megfont fonalszakaszt külön fel kell csévélni. Az első ilyen szárnyasorsós, de még nem lábitós rokkát az 1480 körüli Waldburg—Wolfegg házikönyv ábrázolja,16

4

de valószínű, hogy jóval korábban feltalálták, mert a bolognai cérnázómalom már évszázadok óta azonos elvek szerint működött.16

5

Itt lép fel továbbá először a merev hajtórúd, mert az állandó fordulatszám már követelmény.16

6 159

Az emiitett fujtató Marianonál az első (1438), bár már a huszita háborúk Anonymusánál (1430) találunk egy bonyolult kettős könyökös megoldást. Fűrész hajtására Ambrogio da Milano egy reliefjén (1476), szivattyúéra a Waldburg—Wolfegg házikönyv lapjain (1480) találkozunk forgattyús malommal. 160

Bécs, K. K. Kupferstichsammlung B 222. Mummenhoff, i. m. 21. 1. isi Brandt, i. m. 214. és 217. 1. Feldhaus: Maschine, 132. ábra. 162

Feldbaus téved, amikor rúdnak (Zugstange) mondja. Jól láthatók alján a rojt ok. Rúdra csak akkor van szükség, ha a szakaszosan ható húzóerő igazi kényszervezérléssé válik. 163

Legkorábbi említései a XIII. század elejei Franciaországból származnak. 164 Feldhaus: Maschine, 171. ábra. 168

W. Born: Die Zwirnmühle. CIBA Rundschau 30. 1938. 166

A szárny és orsó külön meghajtása nem minden rokkán létezett, ezért a sebesség csökkenése sodratkülönbséget okozhatott a fonalban. Uo.