Századok – 1957
Tanulmányok - Endrei Walter: Középkori munkamódszerek kialakulásának történetéhez 124
KÖZÉPKORI MUNKAMÓDSZEREK KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ sarkával tudja az oldalát érinteni és nem a talpával ä lapját lendületbe hozni. Emellett a két sarok egyidejű tevékenységéről hallunk, ami sehogysem egyezik sem a szokással, sem a philaei rekonstrukcióval. Az e helyeken sejtetett szerszámnak nem lehetett külön formázó és meghajtó korongja. Márpedig ilyent igen jól ismerünk éppen Észak-Afrikából ma is ! Leroi-Gourhan mellett91 maga Rieth is ismerteti van Gennep nyomán92 az algériai, marokkói és tuniszi asszonyok formázókorongját. Ennél bizony csak a tapasztásnál is szükséges lassú forgatást, igazgatást végzi a nő ,.jobb lábának nagy ujjával", de meghajtásra, amely az agyag,.kihúzását" tenné lehetővé, gondolni sem lehet. Végül rá kell mutatni arra, hogy valószínűtlenül hat e munkamódszer ezeréves lappangása — Theophilus sem ír még róla —, hiszen termelékenysége 60-szorta nagyobb a tapasztásos technikáénál.9 3 A feledésbemerülés mellett szól viszont, hogy a népvándorlás ideje alatt a kézikorong is eltűnt Európa nagy részén,9 4 ami persze a keletrómai terület kontinuitását nem érinti. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a fazekaskorong lábbal történő meghajtására csupán a Ptolemeos-kori Egyiptom szolgáltat gondosabb megvitatásra váró adatokat. Ha ezek meg is állnák helyüket,-a fazekasság ókori technikájára, még kevésbé pedig — mint látni fogjuk — a szinkronikus lábmunka elterjedésére jellemzőnek nem tekinthetők. A többi technika felülvizsgálata nem vet fel a fentihez hasonló p'roblé- . mákat. Ennek oka az, hogy míg a korong primitív, közvetlen meghajtást igényel, a többi szerszám a lábitó felfedezése nélkül elképzelhetetlen. A taposómunka egyenesvonalú mozgását forgómozgássá viszont csak különleges szerkezettel (pl. forgattyúval) lehet átalakítani, ami nem maradhatott volna nyom nélkül. A Rich-féle szótárban9 5 közölt köszörülő Ámort ábrázoló gemmából kiindulva Blümner 96 tévesen következtetett a forgattyús hajtómű létezésére. Feldhaus mutatott rá a darab hamis voltára. Kerek köszörűkő nem maradt fenn az ókorból, pedig malomkövek egyáltalán nem ritkák. Érdekes, hogy egy téves adat hányféleképpen terjedhet, áthatva más területeket is. Neuburger már tudott a fenti gemma kétes származásáról és ezt fel is tüntette az ábrán (65, ábra „Echtheit nicht sicher feststehend"). Ennek ellenére nemcsak a köszörülést ismerteti ennek alapján,97 hanem az esztergálást is!9 8 Szükséges leszögezni, hogy az eszterga maga is igen késői találmány. Az ősi Egyiptomban ismeretlen, görög-római átvételnek tekinthető. Gordon-Childe sem tartja valószínűnek létezését a klasszikus idők előtt.99 Colé szerint Mvkenaeben ismert volt.10 0 de a legkorábbi, biztonsággal eszter-91 Leroi—Gourhaii, i. m. 228. 1. • 92Rieth, i. ш. 10. 1. (Revue d'Ethnographie et do Sooiographie, 1911. II. p. 292). 93 Gordon—Childe, i. m. 203—204. 1. 91 Holubowicz, i. m. említi, hogy Lengyelországban i. е. 400 óta használatos a korongolt edény, de pl. i. u. 400—600 között egyáltalán nincs ilyen lelet. 95 A. Bich: Wörterbuch der römischen Altertümer, Paris, 1862. 194. 1. 96 Blümner : Technologie und Terminologie der Gewerbe und Künste der Griechen und Römer. III. 1884, 294. 1. 97 Neuburger, i. m. 54. 1. 93 Uo. 210. 1. ,,. . .das Drohrad, . . . das am Schleifstein und wohl auch an der Drehbank zur Anwendung kam". Gordon—Childe, i. m. 192. 1. wa Cole: Differentiation of Non-Metallic Tools (Singer—Holmvaid—Hall i. in.ben) 518. 1.
