Századok – 1957
Tanulmányok - Endrei Walter: Középkori munkamódszerek kialakulásának történetéhez 124
KÖZÉPKORI MUNKAMÓDSZEREK KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 133 zolja ezt, hanem éppen a fazekaskorong több évezredes vándorlása is.75 Érdekes, hogy a nagy fordulatszámú rotációs technikák — a fúrás és az azzal összefüggő tűzcsiholómódszer kivételével — Eurázián kívül ismeretlenek.76 Fokozottan áll ez a lábmeghajtásra. A lábmeghajtású rokka, fonószobáink évszázados kelléke, sohasem jutott el a Balkán sok vidékére, a Közel-Keleten teljesen ismeretlen maradt . TJgy látszik, hogy az ember motorikus idegrendszerének sajátos felépítése, amely már a két kéz eltérő jellegű tevékenységének elsajátítását is nagymértékben megnehezíti, a láb és kéz korrelativ együttműködése elé fokozott akadályokat gördít.77 Vizsgáljuk meg mármost, milyen érvek szólnak a szinkronikus lábhajtás ókori létezése ellen és mellett. Mint e technikák legkezdetlegesebb tagját, amelynél még a többire jellemző lábitó is hiányzik, először a fazekaskorongot vesszük szemügyre. Az a hiedelem, hogy a lábkorong az ókor jólismert fazekas-szerszáma, szinte általános volt. A tudományos vizsgálat előtt azonban gyengének bizonyulnak az érvek és ha létezését el is fogadjuk, azt egyetlen ország egyetlen korszakára tehetjük csak. A lábkorong nagy kora egy bibliai hely, Jézus Szirach (Ecclesiasticus) apokrif könyvének egy hasonlata7 8 által nyert alátámasztást ; ma is ez a téves nézet egyik legszilárdabb érve. Vizsgáljuk felül gondosabban a kérdést. Szembetűnő mindenekelőtt, hogy az antik ábrázolások egyértelmű korongábrázolásai, görög vázaábrázolások7 9 és egyiptomi sírképek,8 0 közönséges kézikorongot ábrázolnak, amelyet néha segéd hajt meg. Feltűnő az is, hogy a fennmaradt korongok nem alkalmasak a lábmeghajtásra.8 1 Figyelemreméltó továbbá, hogy a klasszikus szerzők sokszor érintik ugyan a fazekas munkáját Homérosztól (II. XVIII. 600) Horatiusig (Art. Poet. 21), de'a lábmeghajtásról nem szólnak. Újabb szerzők többnyire levonták ennek a következtetéseit, így Usher ki is mondja, hogy nincs ok feltételezni a lábkorongot az ókorban.82 Hasonlóan, de óvatosabban nyilatkozik Horwitz, aki a római 75 Uo. Sumer i. e. 3250—250 Dél-Itália i. e. 750 Görögország i. e. 1800 76 1. m. 735. 1. 77 Scharrer: Vom Bau und Leben des Gehirns. Berlin, 1936. 66. kk. 78 XXXVIII. 29. 79 Walters: History of Ancient Pottery, I. London, 1905. 207—208. 1. Brandt, i. m. 77, 79, 80. ábra. 80 Feldhaus: Maschine. 37., 38. ábra . Neuburger, i. m. 140. 1. A Kenamon-sír (XV—XIV. század) fazekasai nem „kézzel-lábbal" hajtják a korongot, ahogyan Feldhaus írja (70. 1.) és Gordon—Childe gyanítja (i. m. 200. 1.) „. . .seems to be moved with the feet". 81 Egy krétai (i. e. 1880 körül) korongról Xanthudides, egy jerichoiról (i. e. 2000) Gordon—Cliilde állítja, hogy esetleg lábkorongok. Utóbbit kicsi, 15 cm-es átmérője, csapágyazásának nagy súrlódása képtelenné teszi nagyobb fordulatszámokra (History of Technology, 191—200. 1.). Az uri, arezzoi és Nancy-i korongokat hornyos, ill. bütykös szegélyük miatt biztonsággal a kézikorongok csoportjába sorolhatjuk. 82 Usher: A History of Mechanical Inventions. 1954. 153. 1.: ,,. . . modern writers now hold, that the wheel was turned by hand throughout antiquity... there is no ground for supposing that any changes took place..." Szíria i. e. 2500 Egyiptom i. e. 2750 Kréta i. e. 2000 Rajnavidék i. e. 400 Dél-Anglia i. e. 50 Skócia i.' u. 400
