Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
112 MÁLYUSZ ELEMÉR nyert arra, hogy az állami adó, a király teljes mellőzésével, közvetlenül az ő kezébe jusson.28 0 Az adót egyébként az érdekeltek azoknak a nemeseknek és birtokosoknak a jobbágyaitól, akiknek nem volt módjukban birtokaikat a tehertől mentesíteni, erélyesen — talán túlzás nélkül mondva : kíméletlenül — beszedték. A karhatalmat a megyék biztosították. A szigorúságra jellemző, hogy a bulcsi bencés apát már július 13-án kénytelen volt 50 aranyforintért elzálogosítani egy falvát, hogy kiválthassa azokat a birtokait, amelyeket Arad megye alispánjai a taxa meg nem fizetése miatt lefoglaltak.28 1 1444-ben, az előző évhez hasonlóan, ugyancsak egy aranyforintos generalis taxa került kivetésre. A róla megemlékező okleveles adatok, amelyek kezünkbe kerültek, az adó beszedéséről tájékoztatnak. Ezek szerint Vas megyében Ulászló megbízásából az ispán s egy személyben szombathelyi várnagy, a lengyel Jakus gondoskodott behajtásáról, azonban belőle annyit, amennyi 150 lóra volt szükséges, mindjárt magánál tarthatott. Szintén a Vasmegyei adó terhére Ulászló Gersei Lászlónak és Petőnek, a zalai ispánoknak száz lóra tett dispositiót. Csapatuk kiállítására megkapták Jakustól a saját birtokaikból beszedett pénzt, a hiányt pedig ugyanannak kellett pótolnia a maradékból, sőt saját juttatásának terhére.282 Zala megye adójával Újlaki Miklós erdélyi vajda, macsói bán rendelkezett. Dicatorai, akiket ő alkalmazott, á jómódú köznemesi családból származó Esegvári Pál és Benedek egykori bolgár bán leszármazottja, Debrentei Himfi Basy voltak. A Gerseieket Újlaki előnyösebb helyzetbe juttatta, mint amilyenben Vas megyében voltak, mert felhatalmazta őket, hogy itteni jobbágyaiktól maguk szedjék be az adót. Ellenértékül azt kívánta, hogy száz lovassal s ugyanannyi fegyverhordóval álljanak rendelkezésére, amidőn erre szüksége lesz. Egyszersmind utasította két dicatorát, hogy jelentsék neki, ha az így kiutalt összeg nem fedezné a Gerseiek katonai szolgálatának kiadásait, mert akkor a hiányt máshonnan fogja pótolni.28 3 Ugyancsak a zalai adóból Újlaki kisebb összegeket is utalványozott. így Nyársapáti Istvánnak 32 aranyforintot. A dicatorok az ilyesféle összegeket a vajda számlájára írták, annak bizonyságául, hogy valóban az egész megye adójával ő rendelkezett.28 4 Más megyék adója nyilvánvalóan más országnagyokat és főurakat illetett, köztük — természetesen — Hunyadit is.28 6 Nem tudjuk, hogy az adót az országgyűlés rendelte-e el. Az 1443-i taxa generalis felőli áprilisi döntés és a behajtásával kapcsolatos intézkedések közt egy-másfél hónap telt el, az 1444-i országgyűlés április 18-ról keltezett decretumának kiadása és Újlaki rendelkezései között ellenben kétszer, sőt háromszor annyi idő. A különbség oly nagy, hogy eleve sem valószínű az adó országgyűlésen történt elrendelése s ebben a megyei követek részvétele. A várnai csatavesztést követő zavarok s a központi liatalom eltűnése érthetővé teszik, hogy 1445-bőlnem ismerünk általános adófizetést említő adatot. 1446-banellenben 280 Várdai megelőzőleg a királytól is kapott dispositiot, amelynek terhére csapataival a délvidékre kellett volna vonulnia. (Zichy okmt. IX. k. 60. 1. Jún. 28. : cum gentibus illis, ad quas de pecunia taxe generalis de nostra maiestate dispositionem habet is.) 281 Petty Fr.: Krassó vármegye története. II—IV. k. Budapest, 1882—1884. (A továbbiakban : Pesty: Krassó) III. k. 386. 1. — Azok közt, akik a taxát beszedték, akadtak olyanok, akik adósak maradtak az elszámolással. Nem kevesen lehettek, mert az 1444-i decretum szükségesnek találta, hogy külön cikkben (16. art.) figyelmeztesse őket kötelességük teljesítésére. 282 1444, júl. 21. Et si exinde ipsa dispositio eorum ad centum equos exple[ri] non posset, extunc de remanentiis et dispositione vestra ipsis conplere curetis. (Dl. 82.972.) 283 1444. júl. 22. cum centum equitibus et totidem personis armigeris. (Dl. 62.973) 284 ]444 gzept. 11. nostram ad rationem, mondta Újlaki. (Dl. 102.465.) 285 Az adó befizetéséről tájékoztat, arról azonban már nem, hogy kiknek kezébe került, Peterdi Forisnak és társainak a Pozsega megyei közgyűlésen tett 1444. aug. 7-i vallomása, amely szerint ők a zálogul kezükben tartott orjavai uradalomból etiam taxam regalem floreni auri per totum regnum impositam megfizették. (Dl. 33.790.)
