Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAG TAR RENDI ÁLLAM HÜNYADI KORÁBAN 109 dicatorainak, hogy megjelenjenek birtokaikon. Ilyen utasítás kiadására, ismételjük, az új király nem is gondolt. Pénzre azonban, mégpedig sokra, neki is szüksége volt. A török szárazon és vizén ostrom alá vette Nándorfehérvárt, sőt további várak megvívására és a délvidék elözönlésére készül, hangzott fel 1440 júniusában riasztása, majd így folytatta : Bármennyire szokásává lett, hogy alattvalóinak helyzetét inkáhb könnyítse, mint súlyosbítsa, s bármenynyire kész minden erejével elhárítani az egész országot fenyegető veszélyeket, a prelátusokkal, bárókkal és előkelőkkei megtárgyalja, miként lehetne feltartóztatni a törököt, sőt megvitatva a belső reform és a béke kérdéseit is, azokkal együtt sem tudott, főleg mert csak az imént lépett trónra, más alkalmasabb utat találni, mint a városoktól és mezővárosoktól segélyt, subsidium-ot kérni. Bár csak a Szomolnokbányához intézett rendeletet ismerjük, amely arra 400 aranyforintnyi taxát rótt ki,26 6 nem lehet kétségünk, hogy valamennyi királyi város és mezőváros hasonló súlyos összeg megfizetésére kapott felszólítást,de egyszersmind szépen hangzó biztatást is, hogy a király más dolgokban majd hathatósan segíteni fog helyzetükön. Az adó átvételével Zenichei Frankó volt megbízva, aki azt familiarisaival hozatta el, nyilvánvalóan máshonnan is, hogy Nándorfehérvár védelmére fordítsa, ő pedig minden jel szerint azonos azzalaThallóczi Frankóval, aki egy hónappal korábban, mint már említettük, a saját jobbágyaitól egy aranyforintnyi subsidiumot szedetett be ugyanazon vár céljaira. Mindebből kétségtelen, hogy Ulászló nem országgyűlésen, hanem csak a nagybirtok uraival tárgyalt. Kedvezőbb viszonyok között a király elérhette volna, hogy a főpapokkal és főurakkal együtt a jobbágyságot adóztathatja meg, ezek vonakodása miatt azonban, mivel nem voltak hajlandók valamiféle terhet magukra venni, be kellett érnie a városok igénybevételével. Egyébként az a körülmény, hogy az utasítás végrehajtásával is a vár kapitányának — Thallóczi Jánosnak — testvérét bízták meg, szintén azt bizonyítja, hogy az egész akció lényegében erősen korlátozott jellegű volt. 1441-ből és a következő évből egyetlenegy adatot sem ismerünk, amely rendkívüli adóról tenne említést. A hatalom birtokosai ekkor még kivétel nélkül a megszokott módon gondolták az állam védelmét külső ellenséggel szemben biztosíthatni. Jellemző bizonyítékul a fegyverszüneti tervezetre hivatkozhatunk, amelyet ekkortájt fogalmaztak meg Erzsébet özvegy királyné és Ulászló tanácsadói. Az irat, bár részletekbe menően megállapítja mindkét fél jogait és kötelességeit, a belső béke, valamint az állam rendjének fenntartása érdekében pedig aprólékos gonddal szabályozza alattvalóik magatartását, egyetlen szóval sem emlékezik meg általános adó kivetéséről. A törökkel szemben a védekezést tehát nem úgy képzeli el, hogy a szerződő felek a maguk területén adót szednek be s annak terhére csapatokat állítanak ki, hanem úgy, hogy általános hadbaszállást rendelnek el s a hadjáratban mindenki szokás szerint jövedelme, azaz birtoka arányában felfegyverzett katonákkal vesz részt.26 7 266 Thallóczy: Szerbia 135. 1. 267 A felek eontra Turros et alios infideles de bonis, que in toto hoc regno tenentur, secundum exigenliam proventuum earundem ac facultatem et possibilitatem suam teneantur gentes mittere secundum consuetudinem regni, dum generalis exercitus contra eosdem fuerit inductus (!) seu provulgatus (!). (Eperjes város lt. Középkori oklevelek. 208. sz.)
