Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
104 MÁLYUSZ ELEMÉR a meghívója nem ismeretes s csak az országnagy oknak Győrből az erdélyi szászokhoz intézett szeptember 22-ifelszólítása tájékoztat felőle. Eszerint Szécsi Dénes esztergomi érsek, Salánki Ágoston győri és Debrenthei Tamás zágrábi püspök, Garai László nádor, Újlaki Miklós erdélyi vajda, szlavón és macsói bán, Rozgonyi János erdélyi vajda, Guti Országh Mihály udvarmester s a többi prelátus, báró és nemes úgy találták, hogy csekély számuk miatt nem tudnak eleget' tenni megbízatásuknak s mert a király maga is — Győr helyett — Prágába távozott, mindszentek napjára (november 1.) Pestre hirdetnek országgyűlést. Még pedig abból a célból, hogy a király méltóságáról, valamennyiük nyugalmáról s az ország javáról gondoskodjanak. Erre a tanácskozásra hívták tehát meg a szászok teljes felhatalmazással ellátott küldöttjeit26 0 s velük együtt kétségtelenül valamennyi megyét is« Alig hihető, hogy az országnagyok hívó szavára többen hallgattak volna, mint a király korábbi felszólításaira. 1457. november 23-án halt meg V. László. Haláláról szűltszavú levélben értesítették december 1 -én Sopront, Pozsonyt s természetesen a többi várost is a Budán összegyűlt országnagyok, úm. Szécsi Dénes esztergomi érsek, Hédervári László egri, Salánki Ágoston győri, Vince váci, Pál boszniai püspök, Garai László nádor, Újlaki Miklós és Rozgonyi János erdélyi vajdák, Perényi János tárnokmester, Országh Mihály udvarmester, Marczali János és Ónodi Czudar Simon. Egyszersmind felszólították őket, hogy küldjenek teljes felhatalmazással követeket a január 1-i pesti országgyűlésre, mivel úgy döntöttek, hogy az új király megválasztásáról és az ország ügyeiről, amint méltó is, az ők, valamint minden országlakó egyetértő akaratából fognak határozni.261 A köznemesek, mivel a királyválasztó országgyűlésre nagy tömegben vonultak fel s mert a meghívás Pestre szólt, bizonyára arra kaptak felszólítást, hogy fejenként jelenjenek meg. IV Sajátságos módon sem a meghívók, sem maguk a decretumok egyetlen szóval sem említenek meg Hunyadi korában egy kérdést, amely pedig a rendi tárgyalásokon szinte központi helyet szokott elfoglalni. Ez az adómegajánlás problémája. Ismeretes, hogy Franciaországban 1314-től fogva az adókérdés az états généraux tanácskozásainak fő pontja25 2 s általában másutt is az adó felőli egyezkedések döntően mozdították elő a rendi fejlődést. Magyarázatul bizonyára elég utalnunk arra a jelenségre, hogy az uralkodók, amidőn államuk életében főleg háborúkkal kapcsolatban hirtelen olyan nagy szükségletek merültek fel, amelyeket rendes jövedelmi forrásaikból nem tudtak kielégíteni, kénytelenek voltak birtokos alattvalóikkal tárgyalni, egyezkedni s őket rávenni, hogy engedélyezzék jobbágyaik megadóztatását. Nálunk 1439-ben még elég, hogy a király a nagybirtokosokkal állapodjék meg. Az egyházi és világi főurak hozzájárulását megnyerve, arra nincs szüksége, hogy a nemességgel is tárgyaljon. Ez ekkor még nem emel igényt, hogy az adófizetéshez előzetes beleegyezését kikérje az uralkodó, a megszavazás feltételéül pedig kedvezményeket csikarjon ki a maga számára. Alig telik el azonban pár év, a nemesség előzetes megkérdezése és jóváhagyása az adókivetés elengedhetetlen feltétele lesz. ásó Fejér: Authentia 165. 1. 251 Házi 1/4. k. 240. 1., Kovachich: Vestigia 290. 1., Történelmi Tár 1902. 286. L Frigyesnek Soproulioz intézett utasítása, hogy jelenjék meg az országgyűlésen : Hazai okmt. IV. k. 388. 1. Alt Ofen azonban Pest, nem pedig Óbuda. (V.ö. Házi 1/4. k. 245. 1.) 262 Esmein, A.: Cours élémentaire d'histoire du droit frangais. 15. kiadás. Paria, 1925. 469., 531. 1.
