Századok – 1956
SZEMLE - Eperjessy Kálmán: Csongrád megye helytörténeti kutatásának feladatai (Ism. Soós Imre 813
SZEMLE 813 EPEEJESST KÁLMÁN: CSONGRÁD MEGYE HELYTÖRTÉNETI KUTATÁSÁNAK FELADATAI Útmutató a megye helytörténeti kutatásához (Csongrád megyei füzeiek. 13. sz. Szcfjed, 1955. 47 I.) A kezdő helytörténeti kutatók számára készült ez a füzet, eligazításul az elinduláshoz. Bár szerző a helytörténeti kutatás fogalma alá sorolja a falunak, városnak, megyének, uradalomnak, üzemnek, gyárnak, bányának s általában minden helyhez kötött intézménynek múltjára vonatkozó ismeretanyag összegyűjtését és feldolgozását, mégis Útmutatója tematikai részében kifejezetten csak a falu és város helytörténetének feldolgozásához kíván a kezdőknek eligazítást nyújtani. A füzet egyik fejezete a forrásanyagról szól. Ebben rövid ismertetést ad Csongrád megye felszabadulás előtti helytörténetírásáról, közli a fontosabb nyomtatott források, bibliográfiák, helytörténeti kiadványok címét. Megemlíti a kéziratos források őrzőhelyeit, a közületi levéltárak szókhelyét. Az Útmutatóban másfél oldal jut a levéltári források ismertetésére. Tanulságos a tárgyi kútfők, helynevek, térképek forrásértékének elemzése, szerző itt a saját jól ismert munkaterületén otthonosan mozog. Ezután rátér tulajdonképpeni mondanivalójára, a falu- és várostörténet tematikájára. Mind a falumonográfia, mind a városmonográfia összegyűjtött forrásanyagának elrendezésére a következő szerkezeti tagolást javasolja : az első fejezet szóljon a község (város) kialakulásáról, a faluképről, városképről, faluhatárról. A második fejezet tárgyalja meg a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődését, a harmadik az osztályviszonyokat és az osztályharcot, a negyedik a kulturális fejlődést, végül az ötödik sorolja fel a kútfőket, az eddigi irodalmat, adjon róluk értékelést, fejtse ki a falutörténeti kutatás későbbi feladatait, közöljön térképvázlatot a feldolgozott községről. A falutörténet tematikájának ezen öt fejezetbe foglalt szerkezeti elrendezése azzal a következéssel jár, hogy ötször kell végigvándorolni a falu ezeréves történetén, a lényegesebb témák esetleg ötször nyernek levezetést egyetlen falutörténetben. A benépesülés, törökkori falupusztulás, újjátelepülés, lélekszám, tagosítás stb. problémái a javasolt három első fejezet mindegyikében szükségképp kerülnek ismét ós ismét tárgyalás alá. Az öt fejezet tematikájának bőséges és kétségkívül tanulságos kifejtése után most már nem tárgy szerinti, hanem időrendi elrendezésben még egy másik, még részletesebb tematikát is ad: pl. milyen kérdéseket vizsgáljon a monográfus 1526 — 1790 közt, 1790—1848 közt stb. Ez a tematika a legújabb korok felé közeledve egyre bővül, egyre színesebbé, gazdagabbá válik, de egyben azt a benyomást is kelti, hogy e mellett az áttekinthetőbb időrendi adatfelsorolás és kifejtés mellett semmi szükség sincs a korábbi öt fejezetre tagolt homályosabb tárgyi csoportosításra, mert a mondanivaló ott is ugyanaz, mint itt. Az, amit a szerző a városmonográfia javasolt kutatási szempontjainak felvázolása során fejezetcímek módjára elősorol, ugyancsak öt fejezetre tagoltan bontakozik ki, de a tárgy szerinti elrendezést itt is követi a tematikának időrendben történő megismétlése. A városmonográfia javasolt tematikája még gazdagabb, mint a falumonográfiáé. Helytörténeti tárgyú szempontokban tehát nincs hiány, az Útmutatót ebben a tekintetben nemcsak a kezdők, hanem a falu- és várostörtónetírás gyakorlott művelői is haszonnal forgathatják. E legfőbb pozitívum — az elősorolt kutatási szempontok bősége — mellett azonban kétségtelen negatívumnak kell minősíteni azt a körülményt, hogy szerző a füzet első részében a forrásanyagról nem nyújt kielégítő tájékoztatást. A falutörténet és várostörténet természeténél fogva adatfeltáró műfaj, legfőbb értékét eddig ismeretlen adatok feltárása képezi, attól az olvasó elsősorban új adatok közlését várja, az országos történetírás szempontjából is azzal válik igazán értékessé, ha annak ismeretanyagát új helyi adatokkal gazdagítja. Már most hol találhatók elsősorban az eddig fel nem tárt helyi adatok? Talán a korábban megjelent könyvekben, kiadványokban, múzeumokban, helynevekben, térképeken? Meg lehet-e írní egy falutörténetet korábban megjelent nyomdatermékek, muzeális tárgyak, helynevek ós térképek alapján? Nem, levéltári anyag nélkül jó falutörténet nincs. Hiba volna lebecsülni a tárgyi emlékek, térképek és helynevek közléseit, az eddig megjelent irodalom adatközléseit, de ezek egymagukban, levéltári, irattári anyag nélkül elégtelenek. Éppen azzal adunk használható útmutatót a kezdők kezébe, ha arról tájékoztatjuk őket, hogy egy-egy konkrét kérdésre milyen levéltárban, milyen iratállagban tudnak általában feleletet kapni. Bizonyos, hogy minden kutató másként értékesíti ugyanazt a levéltári forrást, más és más megállapítást szűr le ugyanabból a kéziratos forrásból, tehát a levéltári 21*
