Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
96 ECKHATtT FERENC nőt, számbavéve az uralkodó osztály úrbérellenes hangulatát. Szerinte az úrbérrendezés a birtokosok részére vagyoni károkkal jár. Ez a Dunántúlon, ahol nagy uradalmak vannak, könnyebben elviselhető. Az ottani, az udvar környezetében élő birtokosoknak van okuk az udvar akaratával szemben szívélyesen viselkedni. De nem így áll a helyzet az alsó-magyarországi (felvidéki—E.F.) megyékben, ahol kis nemesek élnek jószágaikon. Ezért úgy vélte, hogy az országszerte „oly sok földesúrnál egyidőben keletkező elkedvetlenedéssel és annak következményeivel" legalább némileg számolni kell.6 8 Bebizonyult szerinte az is, hogy a jobbágyok gyakran nem ismerik fel az Urbáriumban rejlő szándékot és erőszakkal állnak ellen. Az akatholikusok is minden alkalmat felhasználnának elégedetlenségük kifejezésére. Ezért Starhemberg azt ajánlotta, hogy ne siessenek az Urbárium végrehajtásával. Fődolog a megbízható és tartósságot biztosító eljárás. Egyelőre csak egy-két biztost küldjön ki a királynő. Az ő nézetéhez csatlakozott Kaunitz is, aki szerint a parasztoktól nem kell tartani. „Ha egyszerre történnék a végrehajtás, nem maradna sem a kancelláriának, sem az államtanácsnak elég ideje az ellenőrzésre, pedig sokkal inkább arról van szó, hogy az úrbérrendezés jól és alaposan, mint korábban, vagy későbben történjék." A királynő ebben az értelemben is határozott. A végrehajtást fokozatosan kell megvalósítani. Az eddigi királyi biztosok kapnak majd újabb megyéket. De Andrássy Istvánt mint királyi biztost le kell küldeni az alföldi megyékbe, mert ott még semmi sem történt. A többiek leküldése csak fokozatosan történjék.6 9 Ily módon a megyék többségében csak 1770-tőlkezdve hajtották végre az Urbáriumot. A kancelláriának 1776-ban készült kimutatása szerint 70 az úrbérrendezés menete az 1. táblázatban feltüntetett volt. A végrehajtás menetét itt nem követhetjük lépésről-lépésre, de azt meg kell állapítanunk, hogy a megyei hatóságok a földesurak érdekeinek védelmében iparkodtak a falvaknak három-négy osztályba való besorozása után az egyes osztályokba tartozó falvak telekállományát (constitutivum) minél kevesebbre szabni, hogy a falu határából minél több maradjon vissza. Ez a „remanentialis" föld azután előbb-utóbb valamilyen módon a földesúr aliódiumába került. Már a helytartótanács, ill. annak urbariális bizottsága csaknem minden esetben felemelte a telekállomány nagyságát, az ahhoz tartozó szántóföld és rét területét. A kancellária még tovább ment és végül is a királynő a legmagasabb megállapítási kulcsot fogadta el az államtanács javaslatára. Ennek igazolására álljon itt néhány adat az államtanács irataiból (1. a 2. táblázatot). Ez adatok ismertetése alapján aligha vonható kétségbe, hogy azt a politikai célt, amelyet az államtanács már az 1760-as évek elején kitűzött : a jobbágytömegek rokonszenvének a feudális társadalmi rend megbolygatása nélkül való megnyerését, a Urbárium végrehajtásánál nem tévesztették szem elől. A jobbágyokat a földbirtokosok ideig óráig, mint ez a Dunántúlon történt, félrevezethették, de tartósan nem. Az, hogy az udvar politikája ebben 68 » . . .es scheint mir, dass dennoch die Betrachtung des in dem ganzen Königreich bei so vielen Güter-Besitzern zu gleicher Zeit erwogen wollenden Unlusts und der daraus entstehen könnenden Folgen wenigstens einiger Aufmerksam keit würdig sei«. 69 Á. T. 1769 : 4687. 70 O. L. Canc. 1776 : 3222.
