Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
90 ECKHATtT FERENC a Tolna és Somogy megyei ellenállásról. A tolnai jobbágyok csapatostul menekültek át a Dunán és inkább máshová akartak költözni, mint magukat az úrbéri rendeletnek alávetni. Somogyban, Berzencén a lakosok mocsártól védett területre menekültek, ahol nem lehet hozzájuk férni és rábeszélés ellenére sem hajlandók visszatérni.4 4 Szekcsőn, Baranyában a katonaság az ellenállás négy vezetőjét elfogta. A parasztok régi urbariális szerződésüket két emberükkel Bécsbe küldték. Itt is,- mint Tolna községben a benépesítés alkalmából kapott szerződéseiket akarták újból megerősíttetni. Tolnán a parasztok nem voltak hajlandók megengedni földjeik felmérését, inkább akarták marhájukat eladni s mint zsellérek vagy napszámosok keresni meg kenyerüket. Hogy megpuhítsák őket, előbb egy hadnagyot 24 emberrel, majd egy századost 40 emberrel vezényelt oda Caramelli. Mikor ez sem használt, Győry királyi biztossal együtt maga is kiszállt oda, a bírót az ellenállás hat vezetőjével együtt elfogatta. Hármat közülük, akik az úrbéri bizottság jelenlétében „rakoncátlan beszédeket" tartottak, 10—20 csapással megbotoztatott. Ezzel elérték, hogy néhányan jelentkeztek egész telek átvételére, amire a többiek is engedtek és földjüket fel lehetett mérni. A szekcsőiek azonban a katonai megszállás és a négy főcinkos elfogatása ellenére sem engedtek s azt hangoztatták, hogy az Urbárium tönkre teszi őket, hisz többen eddig földjük után csak 2 forint bérösszeget és évente 5 napi robotot szolgáltattak.45 A jobbágyok tehát Déldunántúlon eddigi földjeik feláldozása árán is több helyen vonakodtak egész, sőt féltelkeket is átvenni, megijedve az ezzel járó és az Urbáriumban megállapított robotszolgáltatástól. Az államtanácsban a beérkezett jelentések alapján megrökönyödve vettek erről tudomást. Ha a parasztok Tolnában és a környező megyékben csak negyed- és nyolcadtelkeket akartak átvenni, ebből a contributiora nézve nagy kár származik. Nem kényszeríthetők — Stupan államtanácsos véleménye szerint — nagyobb telek átvételére, mint amelyet iga és személyzet híján meg tudnak művelni, de akik már eddig is többel rendelkeztek, annak megtartására volnának rábírhatók. Főleg ilyenek mutatnak ellenállást, mert a nagy telek után eddig nem adóztak többel, mint azok, akiknek kevesebb földjük van, kevesebb volt eddig a robotkötelezettségük is, mint az új urbárium szerint lenne. Felmerült az államtanácsban tehát az a gondolat, hogy vajon az úrbérrendezés ott is végrehajtandó-e, ahol a jobbágyoknak eddig az új rendelkezéseknél kevesebbet kellett szolgáltatniok. „Bizonyos—írja Blümegen államtanácsos, aki az Urbárium kidolgozásában fontos szerepet töltött be —, hogy a legfelsőbb szándék sohasem az volt, hogy a jobbágyokat erősebben megterheljék, inkább az, hogy könnyítsenek rajtuk és a méltatlan elnyomástól megmentsék őket. Éppúgy, amint az úrbérrendezés azokban a megyékben általában elhatároztatott és ebben semmi kivétel nem tehető, s a jobbágy elnyomása nem fordulhat elő, ahol a megállapított szabályok szerint járnak el, nagyon aggályosnak tartanám belebocsátkozni abba a kérdésbe, hogy vajon a jobbágyok azelőtt többet vagy kevesebbet szolgáltattak-e. Ismeretes, hogy az urbariális szabályozás- még mindig a mágnások legnagyobb ellenmondásával találkozik és minő szemrehányást tehetnének az udvarnak, ha azt, ami az ő előnyükre szolgál, nem hagynák érvényesülni, ellenben mindarra kényszerítenék őket, r 44 Á. T. 1767 : 1529. 46 Á. T. 1767 : 1321., 1373., 1923.
