Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
88 ECKHATtT FERENC seiből tudhatjuk meg, hogy augusztus 9-én Ozorán a tolnai nagy Eszterházy hercegi uradalomban kellett a katonaságnak ekkor még békés eszközökkel eljárni. Innen Baranyába vonultak fel, mert 800—1000 paraszt Pécsre benyomulva tettleges fellépéssel akarta az alispánt néhány elfogott társuk szabadonbocsátására kényszeríteni. Tolnában hatvan parasztot fogtak el, akik az uradalmi tisztek ellen erőszakoskodtak. Augusztus 31-én Siklósnál 600 paraszt gyűlt össze, és csak két lovasszázad megérkezésekor oszoltak széjjel, miután bizottság jegyzőkönyvbe foglaltapanaszaikat. „De hatalmas morgással és kiabálással mentek el és kijelentették, hogy inkább testüket és életüket akarják odaadni, semhogy kilencedet és dézsmát fizessenek." Különösen a szerbek fenyegetőztek. Szeptember 1-én megint összecsődültek a parasztok és a Drávántúlról segítséget vártak. Annak ellenére, hogy a katonaság erősítést kapott, a következő napon mintegy 9000 főnyi tömeg megtámadta a katonaságot, amire az fegyverét használta. Ennek következtében 12 paraszt meghalt, sokan megsebesültek. A katonaság 70 „főcinkost" elfogott. Bécsben helyeselték a katonaság erélyes fellépését. Caramelli szeptember 11-én jelentette, hogy a nyugalom teljesen helyreállt.4 0 Az úrbérrendezésnek tehát megvoltak a mártírjai, 12 baranyai paraszt. A nyugalom azonban ilyen eszközökkel nem volt állandóan biztosítható. Az udvar meggyőződött arról, hogy az eddigi eljárás, amely egyes uradalmak úrbéri pereinek letárgyalásából és a hozott ítéletek végrehajtásából állott, nem tartható fenn. Hisz egy év alatt, 1766-ban, mindössze 20 pert fejeztek be, s ebből csak két uradalomban került az ítélet végrehajtására sor. Gyorsabb eljárásra volt tehát szükség és a rendezést az egész országra ki kellett terjeszteni. » A döntő tárgyalásokat az általános Urbárium ügyében oly bizottság végezte, melyben a főszerepet nem magyarok játszották, ha a tárgyalások alapja a magyar kancelláriában készült tervezet is volt. Mária Terézia Starhemberg György herceg államminiszter elnöklete alatt küldött ki bizottságot a függő kérdések megtárgyalására. Starhemberg herceg a külügyi szolgálatból került 1766-ban az államkancelláriába és az államtanácsba, azzal a célzattal, hogy a két éven belül visszavonulni készülő Kaunitz herceg, az államtanács elnöke és államkancellár utóda legyen.41 Hogy a bécsi államigazgatás egyik legelsőrangú és az uralkodó legnagyobb megbecsülésében álló tagját állította a királynő a bizottság élére, mutatja, hogy mily nagy fontosságot tulajdonított a magyar jobbágyság ügyének. A Starhemberghez intézett kézirat jelölte meg az összehívandó értekezlet tagjait : Blümegen államminiszter, Borié és Stupan államtanácsosok, a magyar kancellár, alkancellár, Cothmann tanácsos, továbbá egy vagy két, a kancellár által kijelölendő tanácsos, és a királynő részéről kiküldött két biztos, Brunswick és Győry. A bizottságban tehát a magyar nagyurak hangja nem érvényesülhetett, most már eleve az udvar részére volt a döntő szó biztosítva. A bizottságnak tisztáznia kellett a kancellária által még el nem intézett kérdéseket, valamint azokat, amelyeket a biztosok vethetnek fel és különösen azt kellett megfontolnia, hogy mivel az úrbér ügy csak lassan halad előre, s így a jobbágyok a remélt könnyítést csak nagykésőn kapják meg, nem lehet-40 Á. T. 1766 : 2156, 2339, 2395. 41 Arneth: Geschichte Maria Teresia's V. köt. 308. s köv. 1.
